=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


Mit tegyek?
2018. október 6., Szombat 16:52 -

Jó napot kívánok. Erdélyben lakom, 19 éves vagyok és idén érettségiztem. Egészen májusig fogalmam sem volt , hol tanuljak tovább, mit akarok az életemtől, mivel szeretnék foglalkozni. Matematika-informatika szakkon voltam és hát jó voltam, mindkettőből, anélkül, hogy bármilyen különórára jártam volna. Persze egyik sem a szenvedélyem, nem rajongok különösebben értük. Több osztálytársam is a müszaki egyetemet választotta, azon belől pedig a számitógépmérnökit, mivel keresett szakma, sok lehetőséggel. Ennek hatására, arra gondolva, hogy szép életem lesz, ha elvégzem az egyetemet, oda jelentkeztem én is. Kolozsváron van, 3 órára a családomtól. Hivatalosan is túl vagyok az első hetemen, de már a harmadik napon megtörtem, s1rtam. Egyszerűen nem értek semmit sem a tanagyagból, nem szeretem egyik tantárgyat sem. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, viszont erre a nehézségi szintre nem számítottam. Tudom, hogy első hét, és talán megvagyok picit ijedve. Megvagyok, hisz, ha az első leckéket sem fogom fel, mi lesz később? A családom bíztat, hogy majd belejövök, jó lesz, viszont én rettegek. Mi van, ha nem ez az én utan? Ha belejövök, de nem fogom soha megszeretni? Most itthon vagyok, de holnap már vissza kell mennem, és ezt bizony undorral teszem. Úgy érzem mintha valami fojtogatna. Félek attól, hogy mindenkinek csalódást okozok, hisz öbbet várnak tőlem, mintsem, hogy feladom. Félek attól, hogy elrontottam az életem, azzal, hogy ezt az irányt választottam, félek attól, hogy soha nem fogom megtalálni azt az egy dolgot, ami nekem való. Ráadásl nagyon szegyellem magam a szüleimtől, hisz nem kevés pénzzel járt, hogy beiratkozzak, felmenjek Kolozsvárra, voltak bizonyos problémák is, amelyek megnehezítették a dolgom. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy még adok magamnak egy kis időt, de ha kiderül, hogy nem tudom megszeretni a szakmát, nem tudom mi tévő leyek. Ha beleráződom is a dolgokba, nem szeretnék egy életen át olyasmit csinálni, amit nem szeretek, úgy menni munkába, hogy "már megint mennem kell". Magamat ismerve viszont, ha eljön az idő, hogy lépnem kell, nem leszek elég merész, félni fogok az okozott csalódottságtól, a szégyentől, hogy elpazaroltam a szüleim pénzét.


Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK