=
KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Itt kereshet szakembereink között.

Legfrisseb blogbejegyzések

Drog és pszichológia
2017. október 1., Vasárnap 18:58



Ranschburg (2010) idézete egy 1995-ben készített reprezentatív vizsgálatnak az eredményeit, amelyben a résztvevő 16 éves személyek 70% már dohányzott legalább egyszer.

Hírek, események, programok
Pszichológus válaszol

Skizofrén lennék?
2017. szeptember 30., Szombat 12:19

Tisztelt Dr.úr/nő ! Nekem egy elég összetett problémám van. Az egész az 1,5 éve kezdődött mikor az érettségire készültem. Teljesen kikészültem annyit tanultam. Nem jártam el sehova, csak itthon voltam. A legjobb barátnőmtől is elhidegültem picit és ez sem tett jót. Az egészre az tette fel a pontot mikor matek érettségi előtti este megittam 750ml energiaitalt és az egy hatalmas pánikrohamot váltott ki belőlem. Előtte kisebb koromban egy baleset után ( 12 évesen ) volt pánikrohamom, de csak egy és utána nem is volt több. Kórházba kerültem és infúzióval kimosták belőlem az energiaitalt, illetve nyugtatót kaptam. Akkor kezdődött minden. Utána minden egyes nap rettegtem a haláltól, féltem, és sokszor éjjel sírtam mert nem tudtam aludni, attól tartottam hogy szívrohamot kapok álmomban. A nyugalmi pulzusom 100 felett volt, ezért kardiológiára mentem ahol hálisten semmit nem találtak. Felvettek egyetemre egy jogi karra ahol egy alkalommal a HÖK-ös válogatáson, mikor kérdeztek tőlem az interjún akkor nem tudtam válaszolni és elkezdtem tikkelni. Mármint az arcom remegett. Itt kezdődött a másik problémám. Előtte soha nem voltam ilyen..pici koromtól anyukám a szinpadhoz szoktatott, énekversenyekre,szavalóversenyekre jártam és soha nem volt ezzel problémám. Az itthoni hangulat is kikészített. Anyukám nem akarta hogy egyetemre járjak ezért minden hétvégén mikor hazajöttem ( de szó szerint minden hétvégén..) csak az ordibálás ment,hogy hagyjam ott az egyetemet. Sehol nem éreztem otthon magam. Sem Győrben sem itthon. Az első félévben a vizsgáimat megtudtam csinálni,de a másodikban már nem ment mert annyira stresszeltem mikor megkellett szólalnom,hogy elkezdett dobogni a szívem, és elájultam. Ugyhogy ott hagytam az egyetemet..Anyukámnak akkor az nem tetszett. Akkor az volt a baj hogy miért hagyom ott, semmi nem lesz belőlem. Rá két napra már cseszegetett hogy menjek dolgozni mert minden osztálytársam már lediplomázott, dolgozik én meg sehol nem tartok. Mindig azt mondja hogy 63 évesen más már éli a nyugdíjas éveit, neki pedig velem kell szenvednie.. ( ő vállalt el 42 évesen....tudta nagyon jól hány éves lesz mire én 20 leszek...) Elegem van...Valahogy azóta nincs kedvem senkihez és semmihez. Nem érdekel senkinek a problémája. Nem érzem magam annyi idősnek mint amennyi vagyok.visszavágyom a gyerekkorba. Nem találom a helyem a felnőttek világában és nem is jövök ki velük igazán. Nem érzem magam 21 évesnek...Nincs kedvem sokszor senkihez, senki problémája nem érdekel ami baj, mert elkezdtem megint egyetemen a diplomás ápoló képzést hogy valami legyen belőlem és ehhez empátia, és jó kommunikációs készségek kellenek. Akarom is csinálni de én valahogy nem tudok elbeszélgetni a betegekkel, mert nem érdekel a problémájuk,mivel van nekem is elég. 40 kg-t híztam 4 év alatt. Rondának és visszataszítónak érzem magam. Úgy érzem valami nincs rendben velem fejben.Mindent abbahagyok,mert nem bírom elviselni a monotonitást. Muszáj váltanom mindig.. Hangulatingadozásaim vannak, és sokszor úgy érzem mintha nem én irányítanám magam,mintha csak kívülről figyelném az eseményeket, és a cselekvéseim azok csak reflexből jönnének. Mintha valami robot lennék. Úgy érzem nincs személyiségem. Mintha csak álmodnám az életem.A munkahelyemen nem tudok beilleszkedni,nagyon alárendelem magam mindenkinek. Nincs semmi önbizalmam. Régen nem voltam ilyen. Elkezdtem rettegni a betegségektől, és a baktériumoktól is. Mi történt velem? Skizofrén lennék? Mégis mi a baj velem? Kérem szépen segítsen mert így nem bírok élni... 21/L
A válaszadó: -

Skizofrén lennék?
2017. szeptember 30., Szombat 12:12

Tisztelt Dr.úr/nő ! Nekem egy elég összetett problémám van. Az egész az 1,5 éve kezdődött mikor az érettségire készültem. Teljesen kikészültem annyit tanultam. Nem jártam el sehova, csak itthon voltam. A legjobb barátnőmtől is elhidegültem picit és ez sem tett jót. Az egészre az tette fel a pontot mikor matek érettségi előtti este megittam 750ml energiaitalt és az egy hatalmas pánikrohamot váltott ki belőlem. Előtte kisebb koromban egy baleset után ( 12 évesen ) volt pánikrohamom, de csak egy és utána nem is volt több. Kórházba kerültem és infúzióval kimosták belőlem az energiaitalt, illetve nyugtatót kaptam. Akkor kezdődött minden. Utána minden egyes nap rettegtem a haláltól, féltem, és sokszor éjjel sírtam mert nem tudtam aludni, attól tartottam hogy szívrohamot kapok álmomban. A nyugalmi pulzusom 100 felett volt, ezért kardiológiára mentem ahol hálisten semmit nem találtak. Felvettek egyetemre egy jogi karra ahol egy alkalommal a HÖK-ös válogatáson, mikor kérdeztek tőlem az interjún akkor nem tudtam válaszolni és elkezdtem tikkelni. Mármint az arcom remegett. Itt kezdődött a másik problémám. Előtte soha nem voltam ilyen..pici koromtól anyukám a szinpadhoz szoktatott, énekversenyekre,szavalóversenyekre jártam és soha nem volt ezzel problémám. Az itthoni hangulat is kikészített. Anyukám nem akarta hogy egyetemre járjak ezért minden hétvégén mikor hazajöttem ( de szó szerint minden hétvégén..) csak az ordibálás ment,hogy hagyjam ott az egyetemet. Sehol nem éreztem otthon magam. Sem Győrben sem itthon. Az első félévben a vizsgáimat megtudtam csinálni,de a másodikban már nem ment mert annyira stresszeltem mikor megkellett szólalnom,hogy elkezdett dobogni a szívem, és elájultam. Ugyhogy ott hagytam az egyetemet..Anyukámnak akkor az nem tetszett. Akkor az volt a baj hogy miért hagyom ott, semmi nem lesz belőlem. Rá két napra már cseszegetett hogy menjek dolgozni mert minden osztálytársam már lediplomázott, dolgozik én meg sehol nem tartok. Mindig azt mondja hogy 63 évesen más már éli a nyugdíjas éveit, neki pedig velem kell szenvednie.. ( ő vállalt el 42 évesen....tudta nagyon jól hány éves lesz mire én 20 leszek...) Elegem van...Valahogy azóta nincs kedvem senkihez és semmihez. Nem érdekel senkinek a problémája. Nem érzem magam annyi idősnek mint amennyi vagyok.visszavágyom a gyerekkorba. Nem találom a helyem a felnőttek világában és nem is jövök ki velük igazán. Nem érzem magam 21 évesnek...Nincs kedvem sokszor senkihez, senki problémája nem érdekel ami baj, mert elkezdtem megint egyetemen a diplomás ápoló képzést hogy valami legyen belőlem és ehhez empátia, és jó kommunikációs készségek kellenek. Akarom is csinálni de én valahogy nem tudok elbeszélgetni a betegekkel, mert nem érdekel a problémájuk,mivel van nekem is elég. 40 kg-t híztam 4 év alatt. Rondának és visszataszítónak érzem magam. Úgy érzem valami nincs rendben velem fejben.Mindent abbahagyok,mert nem bírom elviselni a monotonitást. Muszáj váltanom mindig.. Hangulatingadozásaim vannak, és sokszor úgy érzem mintha nem én irányítanám magam,mintha csak kívülről figyelném az eseményeket, és a cselekvéseim azok csak reflexből jönnének. Mintha valami robot lennék. Úgy érzem nincs személyiségem. Mintha csak álmodnám az életem.A munkahelyemen nem tudok beilleszkedni,nagyon alárendelem magam mindenkinek. Nincs semmi önbizalmam. Régen nem voltam ilyen. Elkezdtem rettegni a betegségektől, és a baktériumoktól is. Mi történt velem? Skizofrén lennék? Mégis mi a baj velem? Kérem szépen segítsen mert így nem bírok élni... 21/L
A válaszadó: -
Könyvajánló
Bennünk élő istennők, Bennünk élő istenek
Jean Shinoda Bolen
×
Örömtréning
Dr. Vidovszky Gábor
×
„Senki sincs itt véletlenül” - Lakók és munkatársak történetei a KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonból
Interjúkötet
×
Kamaszkor körül
Vekerdy Tamás
×
Videóajánló
Dr. Bagdy Emőke: Az érintés fontossága
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus előadása