=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


Szociofóbia és nárcizmus
2018. január 12., Péntek 21:23 - Bács-Kiskun

Kedves Doktornő!Egész életemben éreztem,hogy nem jó velem valami.Mindig szerettem egyedül lenni,gyerekként is és felnőttként is.Sokszor megaláztak,de valahogy nem viselt meg,éltem tovább az életem bár nagyon nehéz volt-legalább is én így éltem meg.Alkoholista apa,érzéketlen anya, aki mivel nem várt gyerek vagyok szerette nekem mondani az amíg az én kenyeremet eszed,nem tudod mit csinálsz,hallgass rám,túl érzékeny vagy,mindent a szívedre veszel csodálatos monológokat,lehetőleg ordítva az arcomba.Problémás vagyok,lázadó,aki nem érti miért nem lehet szeretetben élni és élni hagyni.Sok butaságot,hülyeséget csináltam,csinálok most is és bántottam másokat a viselkedésemmel,a dühkitörésemmel.30 éves koromtól kutatom mi a baj velem.Az elmúlt 1,5 évem abból állt,hogy a rengeteg kudarc után ki merjek menni az utcára vagy a boltba és már az is óriási élmény számomra ha simán megy minden,ha nem idegesítem fel magam valaki miatt és már önuralommal is megy nemcsak a szerencse miatt.Van egy nővérem és a férje ők a tökéletesek minden szempontból.Sokat köszönhetek nekik,de azt vettem észre,hogy gyomorgörccsel és kényszerrel kell velük találkozni.Aztán leesett,hogy a férj 25 éve kritizál,becenevekkel gúnyolódik rajtam,mindenbe beleszól,parancsolgat nekem.Anyu azt mondta mindig is ilyen volt,téma lezárva.A nővérem kipanaszolta nekem hogy bánik vele a férje,el akart válni de annyira szeretik egymást hogy a férj meg akar változni.Meghallgattam a nővéremet,nem osztottam az észt,ő döntsön az ő élete.Amikor én szóvá tettem,hogy a férje túlzásba viszi a dirigálást az életembe,lehet hogy jogos és igaz amit ő lát,mégsem így kéne.Amikor szóvá tettem és mondtam hogy fejezze be a gúnyolódást az állandó kiröhögést a válasz:miért olyan aranyos amit mondok,csak viccel hogy kijöjjek a depresszióból,én vagyok a hibás mert nem lehet hozzám szólni.Akkor most tényleg minden az én hibám?Nem húzhatom meg a határt?Ha más vagyok mint ők,introvertált,ők extrovertáltak,akkor az a megoldás hogy nekik mindent lehet,semmi nem az ő hibájuk.A mi családunkban nem divat a bocsánat szó.Pár hete magamat dicsértem meg anyám előtt azzal,hogy más nem szokott és őt is megdicsérem és sokszor mondom neki,hogy éljen,foglalkozzon magával,ne törődjön mások beleszólásával.Tény hogy ezt a stílust kőkeményen megtanította az élet nekem és jól érzem magam így.Vagy mégis én vagyok a nárcisztikus mert a saját életemet szeretném élni?Köszönöm a választ!

A választ Bende Katalin küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Enikő! Becsülöm, hogy őszintén ír magáról és családjáról. Az nem baj, hogy szeret egyedül és introvertált alkat, ugyanolyan joggal élhet befelé forduló életet, mint az extrovertáltak kifelé fordulót. Ha jól értem, akkor már sikerült leküzdenie a 1,5 év elzártságát, és azóta is jár a "kinti valós" életben, ez nagy lelkierőre utal, ha egyedül birkózott meg vele. Úgy gondolom nem szükséges a saját életét másokhoz, a családjához, nővéréhez hasonlítania, mindannyian csak a saját életünket élhetjük. Így az is pozitív dolog, hogy önmagát is képes megdicsérni. Korából ítélve időben van, hogy a saját életét élje, és meghúzza akár a családi határokat; ezért még nem nárcisztikus. (Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy tökéletes ember és tökéletes élet nincs) A nővére és sógora kapcsolatát nekik szükséges rendezniük, vagy változtatni azon, ha ők is akarják, ahogy az Ön felelőssége, hogy az önmaga életét úgy élje, ahogy jónak látja, természetesen figyelembe véve a mások jogát is a saját életükhöz.
kép: Bende Katalin
Bende Katalin

Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK