=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


mit tegyek
2018. március 18., Vasárnap 17:30 - Bács-Kiskun

54 eves vagyok. a parom a tarsasagomban is mindig mindenhol nezi a fiatal lanyokat. Mit tegyek hogy ez ne zavarjon, mert nagyon roszul erzem magam

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Anna! A férfiak genetikailag a vadászatra vannak kódolva, így ez sosem fog változni, mint ahogy az sem, hogy a nők nem szeretik a konkurenciát. Nem akarnak ők ezzel bántani, sokszor észre sem veszik, hogy egy csinos nőn legeltetik a szemüket. Mondja el neki, hogy ez roppant kínos és tisztelje meg azzal, hogy nem hozza állandóan kellemetlen helyzetbe. Kell egy valamilyen szintű kompromisszumot kötni, mondjuk úgy hogy, párja visszavesz, ön pedig nem rendez jelenetet. Ha van tisztelet, lesz kompromisszum is. Gondoljon arra, hogy mi is szeretünk méricskélni, hangot adni véleményünknek és ha belebotlunk egy jóképű férfiba, nem fordítjuk el a fejünket:) Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Minden nap a halálra gondolok
2018. március 12., Hétfő 19:07 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm, lenne egy problémám. 31 éves vagyok, több, mint 10 éve minden egyes nap csak a saját halálomra gondolok, és rettegek tőle. Nem vagyok beteg, elvileg egészséges vagyok, csak tudom, hogy egyszer meg fogok halni, és ez teljesen kiborít. Pánikrohamaim is szoktak lenni miatta; olyankor csak futkosok a lakásban, mint valami bolond, és kényszeresen valami fizikai cselekvésem van, pl. erősen megszorítok valamit, hogy már fájjon. Már évek óta van nálam ez, nem telik el nap, hogy ne gondolnék az elmúlásomra. Nem történt velem semmilyen megrázó esemény, ami kiváltotta volna ezt, egyszerűen csak előjött egy nap és azóta van. Nincs rossz életem egyébként, férjnél vagyok, van két fiam (9,6), és jelenleg is 4 hónapos terhes vagyok. Pár hónapja sikerült vennünk egy kertes házat, amire mindig is vágytam, és vettünk kocsit, és letettem a jogosítványt is - ezeket mind szerettem volna, De a helyett, hogy örülnék neki, egyszerűen hidegen hagynak. Nagyon mélyen depressziós vagyok, gondoltam, hogy felkeresek egy pszichológust, csak szégyenlem neki ezt elmondani, a mai társadalomban a halál egyszerűen tabu téma. Szednék is valami anti-depresszánst, csak a baba miatt úgysem írnák fel nekem. Konkrétan attól félek, hogy ha meghalok, elmúlok, nem lesznek érzéseim, nem fogom látni a világot, egyszerűen elmúlok, nem leszek többé, elégetnek, és por leszek. A gyomrom felfordul a gondolatra, és rögtön rosszul leszek. Mit tanácsol? Kezdek bele bolondulni ebbe....

A választ Dombovits Renáta küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Nikoletta, A depresszió leggyakoribb tünete az örömtelenség, azok a dolgok, melyek eddig örömet okoztak az embernek egyszer csak érdektelenné válnak. Ez akkor is így van, ha azok objektíven pozitív dolgok (pl. házvétel, gyerekek). Az örömtelenség mellett sokan tapasztalnak kifejezett levertséget, fokozott szorongást, sőt halállal kapcsolatos gondolatokat is. Nyugodtan meséljen róla pszichológusának vagy pszichiáterének, számára ezek nem lesznek újdonságok vagy elfogadhatatlanok, viszont segítik a korrekt diagnózisalkotást, és hogy megkapja az Önnek megfelelő segítséget.
kép: Dombovits Renáta
Dombovits Renáta

Parkapcsolat
2018. március 8., Csütörtök 16:52 - Bács-Kiskun

Friss a kapcsolatom.3 hetes.A parom szemelyiseg zavarral kuzd.Egy 7 diplomas,doktori cimmel rendelkezo ferfit kell elkepzelni,aki nagyon muvelt,s inteligens.Jol erzem magam vele.Ami banto a szemelyiseg zavar.(-imadat,nem akarok tudni rolad,s maganyra vagyom.)Ez a hullamvasut allapot.Most abban maradtunk ne irjak,ne telefonaljak.Ha jobban lesz keres.A kerdesem:mikent kezeljem legyek turelmes vele?-mivel beteg.Vagy elutasito,s keressek mas ferfiak tarsasagat?Hiszen szemelyiseg zavarral kuszkodik,10 eve jar pszichologushoz terapiara,gyogyszert nem szed.Szeretnek a paromnak segiteni,de nem tudom mikent tegyem?Boldog,harmonikus kapcsolatot szeretnek kialakitani. Koszonom a segitseget. Udvozlettel:Adrienn

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Adrienn! A türelem segít, viszont nem ettől fog működni a dolog, hanem attól, hogy megtanul élni ezzel a zavarral. Boldog kapcsolatra akkor érdemes gondolni, ha mindketten ugyanabba az irányba mozognak. Ő magányra vágyik, ön meg harmóniára, ezt nem könnyű összerakni, ugyanis a személyiségzavarban szenvedők általában alulértékelik a problémáikat, rendszerint a környezetüket okolják mindenért, ha mégis rájönnek, hogy velük van a gond, akkor meg azért szenvednek, hogy nem tudnak változtatni rajta, ezért gyakran depressziósak, szoronganak, eltaszítják szeretteiket. Nagyon fiatal ez a kapcsolat még, hogy jobban megértse, föl kell ülni a hullámvasútra. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Hogyan kezeljem lazábban a dolgokat?
2018. március 1., Csütörtök 15:32 - Bács-Kiskun

Kedves Hölgyem/Uram! Hogyan kezeljem lazábban a dolgokat? Fél éve kb. 2 hónapot külön voltunk párommal, majdnem szakítottunk, Ő ismerkedett valakivel. De végül arra jutottunk, hogy egymással szeretnénk folytatni (én ebben soha nem kételkedtem).Azóta együtt vagyunk újra és jól megy a dolog (komolyabban tervezünk) csak időnként, történik valami (nem úgy szól, csinál valamit ami számomra rosszul esik, vagy lehet nem is csinál csak én képzelem bele) és emiatt rám tör egy fajta rossz érzés, feszültség. Ezeket meg is beszéljük, de több napig gonolkodom mindenféle dolgon és mindenben a legrosszabbat látom meg. És emiatt kialakul egy feszültség közöttünk egy ideig, eltelik pár nap és minden jó, és ez történt párszor a fél év alatt. Az érzéseimre hallgatva tudom, hogy ez egyszer előfordult és ennyi. Bízom benne. Szeretjük egymást. De mégis van valami amire nem tudok rá jönni. A leírtak alapján ebben szeretném a segítségét kérni! Köszönettel!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Laura! Annyi történt csupán, hogy a féltékenység megbontva az egyensúlyt, teret nyert a kapcsolatukban. Szünet, szakítás, különélés után sokan megpróbálják újra, de azt tudni kell, hogy a kapcsolat sosem lesz a régi. Mint minden újat, ezt is fel kell építeni, hozzá kell szokni, meg kell erősíteni, meg kell találni a helyünket benne. Egy viszonylag hosszú folyamatról beszélünk, aminek során az ember gyakran elveszíti bizalmát, sokszor a legapróbb rezzenés váltja ki a legnagyobb drámát. Ha mindkettejükben ég még az a bizonyos belső tűz, lassan felégeti a rossz érzéseket és helyreáll minden. Adjanak időt, teret és szabadságot egymásnak, a feszültség, szemrehányások, a görcsös ragaszkodás, kontroll, kisajátítás nem hoz rendbe egyetlen megtört kapcsolatot sem, ellenkezőleg, ezek teszik végérvényesen tönkre. Ne essen bele az összetört szívek csapdájába. Szerelemben lazán nem lehet kezelni semmit:), inkább legyen pozitív, mikor érzi, hogy magára törnek a marcangoló gondolatok, számoljon el tízig és koncentráljon a párja legszebb, legszimpatikusabb tulajdonságára. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Fóbia, depresszió
2018. február 15., Csütörtök 22:35 - Bács-Kiskun

Tisztelt szakértő! Két héttel ezelőtt szembesültem azzal h a családból valaki a hányás-hasmenéses vírussal küzd, ettől a perctől kezdve rettegtem h mikor fog rajtunk is kijönni és h mit fogok csinálni! (Utáltam hányni). Egy hét múlva vasárnap éjjel sajnos hányingerrel keltem, rettenetes volt. Levert a víz a pulzusom pedig duplája vagy triplája volt! Ez egy-két órán keresztül igy volt, közben a hasam elkezdett menni....itt már biztos voltam benne h elkaptam! Nem tudtam mit tegyek, hisz nem akarok hányni! Féltem! Végül a hasam ment, de hányni nem hánytam! Hétfőn szinte még a csapvizre se tudtam ránézni, csütörtökig csak folyadékot ittam! Közben nap minden percében rettegtem, h mikor fog kijönni a férjemen illetve a 2 éves lányomon! Fertötlenitettem mindent, ha kellett ha nem!:/ Ilyenkor mikor ezen jár az agyam, nem tudok koncentrálni a lányomra, ideges vagyok és sirok! Gyenge vagyok, úgy érzem nem vagyok alkalmas arra h lányommal legyek! Sajnos még mindig tart, van h gyengébb van h erősödik, szörnyű! Segitséget szeretnék kérni! Nem tudom h depresszio vagy fobia, de szörnyű! Most lesz óvodás, biztos h elö fog fordulni h hazahoz ilyen begegségeket és én nem fogom tudni ellátni...illetve nem akarom h folyamatosan a saját rettegésemmel legyek elfoglalva! H mi lesz ha elkapom?:( Várom ajánlatát! És akár személyesen is szívesen találkoznák

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Renáta! Mindenekelőtt gondoljon arra, hogy a betegségek, megerősítik az immunrendszerünket, pont ezért fölösleges mindig, mindent fertőtleníteni. Kérem, nyugudjon meg, egy kisgyermek rengeteg gyerekkori betegségen esik át, a legtöbbet az oviból, suliból viszi haza, ami szintén teljesen normális. Mint ahogy az is, hogy a szülők elkapják. Hányszor hallotta már, hogy az egész család beteg? Na látja:) A betegségektől való rettegés olyan mint a derült égből villámcsapás, azt hiszi az ember, vele is megtörténhet, az, ami mással megesett. Ez önmagában természetes reakció, a baj akkor kezdődik, ha kényszerképzetek jelentkeznek és rögeszmésen figyelni kezdi önmagát. Ha ez gyakran előfordul, mindenképp keressen fel egy szakembert, különben hosszú távon lehetetlenné teszi az életét és mindazokét akikkel együtt él. Terápia segítségével felderíthető az a maradandó élmény, amitől megrendült a biztonságérzete és az egészségéért szorong. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

miért?
2018. január 28., Vasárnap 01:36 - Bács-Kiskun

nagyon kicsi korom óta olyan kb mar4-5 eves korom ota vonzodom ahoz a dologhoz ha egy lany tokonrug engem? mas nem is izgat fel szexualisan? mitol van ez? mi valthatta ki?

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Peti! Mindenkinek máshol vannak a határai. A fájdalom és a gyönyör receptorok nagyon közel helyezkednek el egymáshoz, azaz, előfordulhat, hogy nagyobb az élvezet, ha már tulajdonképpen fáj. A fájdalom testünk védekező mechanizmusa, a vágy, hogy átérezzük, megéljük, általában valamilyen lelki traumát, elfojtott érzelmeket, megfelelési vágyat illetve az önbizalomhiányt igyekszik kompenzálni. Próbálja ki, csak így tudja meg, hogy valójában erre van-e szüksége vagy sem. Az intim együttlétbe bele lehet vonni a fájdalmat, amennyiben mindkét fél akarja. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Élet
2018. január 19., Péntek 19:37 - Bács-Kiskun

iSTVÁN vagyok,42 éves, Keresem az élet értelmét. Nem lehet közös gyermekünk,holott egyikünknel sem találtak semmi problémát. Édesanyám már nem él,11 éve vagyok házas,és nem élünk boldog kapcsolatban. munka után csal vagyunk egymás mellett, számitógépek,és kész, Közös témánk is gyakorlatilag nulla.A házeséletről már nem is beszélve. Párom elhízásnak is indult,igy már a testi vágy is egyenlő a nullával. Próbáltunk már erról beszélni, de nemigazán tud (akar rajta változtatni) sokat gondolkozok rajta,mi lenne az ésszerú teendőm, Szeretem,de ez itt már kevés,Üresek a napjaim,, semminek nem látom értelmét, Ha gondolkozok rajta,hogy változtatni kellene,akkor sem látom,hogy mire,, ugy sem látok kiutat,,Most picit megcsillant előttem a szerelem reménye,de nagyon bizonytalan a másik fél,, inkább nem akarja,,Nekem soha,semmi nem jött össze az életben,Nem tudom,hogy akarom e. ezt az életet tovább folytatni. 8egyi ismerősomnek beszéltem erről eddig,mert ugy érzem,más nem értene meg (beleértve ebbe a páromat is) próbáltam gyógyszereket,igaz,nem szakorvos által felrtat, (legalábbis nem nekem) de a gyógyszer ellenére sincs más véleményem az életről. Erről eddig szakemberrel nem beszéltem még,sőt,igy öszintén még le sem irtam,ki sem montam, Kiscit félek magamtól Étvágyan nincs,aludni nagyon nehezen megy,, tanácsot szeretnék kérni egy szakembertől,, válaszát előre is köszönöm? Tisztelettel: István!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves István! Mindannyiunk életében vannak szürke, értelmetlen szakaszok. Ezek arra jók, hogy kicsit megpihenjünk, magunkba forduljunk, elemezzünk, hogy aztán megújúlt erővel talpra álljunk. Nem lesz könnyű dolga, de higgye el, képes lesz változtatni, csak vágjon bele. Kezdje ott, hogy elhívja randira feleségét a kedvenc éttermükbe, vagy ha nincs ilyen, otthon is jó csak legyen kellemes közeg. Őszintén mondja el neki amit érez, majd hallgassa végig párját is előítéletek illetve belemagyarázás nélkül. Talán ő sem boldog, talán azért szedett föl pár kilót, nőknél gyakori jelenség a stresszevés. Meg kell találniuk hol szakadt el a szál, hátha még összeköthető, ha mégsem, akkor egészségesebb külön utakon folytatni. Amennyiben nem megy segítség nélkül, keressenek meg egy terapeutát. Megcsillanó szerelmet nem tanácsos bevonni, sem bevonzani, amíg rendezetlen a feleségével való kapcsolata/házassága, mert ebből születik rendszerint az összetört szívek végtelen nagy drámája. Kérem ne szedjen semmilyen gyógyszert, csak abban az esetben, ha az orvosa felírta, inkább fordítson több időt hobbijára, vagy vezesse le a negatív energiát alkotással, sporttal, főzéssel, barkácsolással. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Segitség tulépni
2018. január 15., Hétfő 20:19 - Bács-Kiskun

Jo estét kivánok ! Volt egy nagyon jo munkahelyem csak aztán jött a céghez egy olyan koleganöm aki egy idö után addig szekált amég felmondtam akaratom elenére hogy ne keljen vele együtt dolgoznom ! De viszont az uj munkahelyemen nem erzem jol magam nem találom a helyemet es erre már a kapcsolatom is rá ment es ezen nem tudom tulteni magamat sajnos ! Hogy legyek tul rajta hogyan tudok tovább lépni eben kérek segitséget Köszönöm

A választ Bende Katalin küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Erika! Sajnálatos dolog, ami Önnel a munkahelyein történt vagy történik. A stresszhatásokat nehéz kikerülni az életben, csak a hatásukat tudjuk csökkenteni. Az nem derült ki leveléből, hogy mi miatt nem érzi jól magát a jelenlegi helyén, ami olyan hatású lett, hogy a párkapcsolata is megromlott vagy véget ért. Mindkét veszteségét (munkahelyi, párkapcsolati) - ha úgy érzi nem megy egyedül, akkor pszichológusi segítséggel - szükséges feldolgozni, anélkül nehéz továbblépni az életben. Amikor feldolgozunk dolgokat, amik történtek velünk, akkor a megélt eseményhez fűződő gondolatainkat, érzelmeinket megéljük, majd átalakítjuk annak érdekében, hogy jobban és jóban legyünk magunkkal és az adott dologgal kapcsolatban. A feldolgozás tehát nem történik meg egyik pillanatról a másikra és nemcsak az idő múlását jelenti, hanem a mi aktív "lelki munkánkat" is igényli, amit abba belefektetünk.
kép: Bende Katalin
Bende Katalin

Szociofóbia és nárcizmus
2018. január 12., Péntek 21:23 - Bács-Kiskun

Kedves Doktornő!Egész életemben éreztem,hogy nem jó velem valami.Mindig szerettem egyedül lenni,gyerekként is és felnőttként is.Sokszor megaláztak,de valahogy nem viselt meg,éltem tovább az életem bár nagyon nehéz volt-legalább is én így éltem meg.Alkoholista apa,érzéketlen anya, aki mivel nem várt gyerek vagyok szerette nekem mondani az amíg az én kenyeremet eszed,nem tudod mit csinálsz,hallgass rám,túl érzékeny vagy,mindent a szívedre veszel csodálatos monológokat,lehetőleg ordítva az arcomba.Problémás vagyok,lázadó,aki nem érti miért nem lehet szeretetben élni és élni hagyni.Sok butaságot,hülyeséget csináltam,csinálok most is és bántottam másokat a viselkedésemmel,a dühkitörésemmel.30 éves koromtól kutatom mi a baj velem.Az elmúlt 1,5 évem abból állt,hogy a rengeteg kudarc után ki merjek menni az utcára vagy a boltba és már az is óriási élmény számomra ha simán megy minden,ha nem idegesítem fel magam valaki miatt és már önuralommal is megy nemcsak a szerencse miatt.Van egy nővérem és a férje ők a tökéletesek minden szempontból.Sokat köszönhetek nekik,de azt vettem észre,hogy gyomorgörccsel és kényszerrel kell velük találkozni.Aztán leesett,hogy a férj 25 éve kritizál,becenevekkel gúnyolódik rajtam,mindenbe beleszól,parancsolgat nekem.Anyu azt mondta mindig is ilyen volt,téma lezárva.A nővérem kipanaszolta nekem hogy bánik vele a férje,el akart válni de annyira szeretik egymást hogy a férj meg akar változni.Meghallgattam a nővéremet,nem osztottam az észt,ő döntsön az ő élete.Amikor én szóvá tettem,hogy a férje túlzásba viszi a dirigálást az életembe,lehet hogy jogos és igaz amit ő lát,mégsem így kéne.Amikor szóvá tettem és mondtam hogy fejezze be a gúnyolódást az állandó kiröhögést a válasz:miért olyan aranyos amit mondok,csak viccel hogy kijöjjek a depresszióból,én vagyok a hibás mert nem lehet hozzám szólni.Akkor most tényleg minden az én hibám?Nem húzhatom meg a határt?Ha más vagyok mint ők,introvertált,ők extrovertáltak,akkor az a megoldás hogy nekik mindent lehet,semmi nem az ő hibájuk.A mi családunkban nem divat a bocsánat szó.Pár hete magamat dicsértem meg anyám előtt azzal,hogy más nem szokott és őt is megdicsérem és sokszor mondom neki,hogy éljen,foglalkozzon magával,ne törődjön mások beleszólásával.Tény hogy ezt a stílust kőkeményen megtanította az élet nekem és jól érzem magam így.Vagy mégis én vagyok a nárcisztikus mert a saját életemet szeretném élni?Köszönöm a választ!

A választ Bende Katalin küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Enikő! Becsülöm, hogy őszintén ír magáról és családjáról. Az nem baj, hogy szeret egyedül és introvertált alkat, ugyanolyan joggal élhet befelé forduló életet, mint az extrovertáltak kifelé fordulót. Ha jól értem, akkor már sikerült leküzdenie a 1,5 év elzártságát, és azóta is jár a "kinti valós" életben, ez nagy lelkierőre utal, ha egyedül birkózott meg vele. Úgy gondolom nem szükséges a saját életét másokhoz, a családjához, nővéréhez hasonlítania, mindannyian csak a saját életünket élhetjük. Így az is pozitív dolog, hogy önmagát is képes megdicsérni. Korából ítélve időben van, hogy a saját életét élje, és meghúzza akár a családi határokat; ezért még nem nárcisztikus. (Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy tökéletes ember és tökéletes élet nincs) A nővére és sógora kapcsolatát nekik szükséges rendezniük, vagy változtatni azon, ha ők is akarják, ahogy az Ön felelőssége, hogy az önmaga életét úgy élje, ahogy jónak látja, természetesen figyelembe véve a mások jogát is a saját életükhöz.
kép: Bende Katalin
Bende Katalin

Szociofóbia és nárcizmus
2018. január 12., Péntek 21:19 - Bács-Kiskun

Kedves Doktornő!Egész életemben éreztem,hogy nem jó velem valami.Mindig szerettem egyedül lenni,gyerekként is és felnőttként is.Sokszor megaláztak,de valahogy nem viselt meg,éltem tovább az életem bár nagyon nehéz volt-legalább is én így éltem meg.Alkoholista apa,érzéketlen anya, aki mivel nem várt gyerek vagyok szerette nekem mondani az amíg az én kenyeremet eszed,nem tudod mit csinálsz,hallgass rám,túl érzékeny vagy,mindent a szívedre veszel csodálatos monológokat,lehetőleg ordítva az arcomba.Problémás vagyok,lázadó,aki nem érti miért nem lehet szeretetben élni és élni hagyni.Sok butaságot,hülyeséget csináltam,csinálok most is és bántottam másokat a viselkedésemmel,a dühkitörésemmel.30 éves koromtól kutatom mi a baj velem.Az elmúlt 1,5 évem abból állt,hogy a rengeteg kudarc után ki merjek menni az utcára vagy a boltba és már az is óriási élmény számomra ha simán megy minden,ha nem idegesítem fel magam valaki miatt és már önuralommal is megy nemcsak a szerencse miatt.Van egy nővérem és a férje ők a tökéletesek minden szempontból.Sokat köszönhetek nekik,de azt vettem észre,hogy gyomorgörccsel és kényszerrel kell velük találkozni.Aztán leesett,hogy a férj 25 éve kritizál,becenevekkel gúnyolódik rajtam,mindenbe beleszól,parancsolgat nekem.Anyu azt mondta mindig is ilyen volt,téma lezárva.A nővérem kipanaszolta nekem hogy bánik vele a férje,el akart válni de annyira szeretik egymást hogy a férj meg akar változni.Meghallgattam a nővéremet,nem osztottam az észt,ő döntsön az ő élete.Amikor én szóvá tettem,hogy a férje túlzásba viszi a dirigálást az életembe,lehet hogy jogos és igaz amit ő lát,mégsem így kéne.Amikor szóvá tettem és mondtam hogy fejezze be a gúnyolódást az állandó kiröhögést a válasz:miért olyan aranyos amit mondok,csak viccel hogy kijöjjek a depresszióból,én vagyok a hibás mert nem lehet hozzám szólni.Akkor most tényleg minden az én hibám?Nem húzhatom meg a határt?Ha más vagyok mint ők,introvertált,ők extrovertáltak,akkor az a megoldás hogy nekik mindent lehet,semmi nem az ő hibájuk.A mi családunkban nem divat a bocsánat szó.Pár hete magamat dicsértem meg anyám előtt azzal,hogy más nem szokott és őt is megdicsérem és sokszor mondom neki,hogy éljen,foglalkozzon magával,ne törődjön mások beleszólásával.Tény hogy ezt a stílust kőkeményen megtanította az élet nekem és jól érzem magam így.Vagy mégis én vagyok a nárcisztikus mert a saját életemet szeretném élni?Köszönöm a választ!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Enikő! Nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén. Ne érezze magát hibásnak, csupán azért, mert különbözik a habitusa, másképp éli meg a mindennapokat, vagy mert nem tud mindig kedves lenni vagy kedvesen mosolyogni. Ez inkább személyiséghez kötött. A családi háttér felvázolása alapján, nem meglepő. Családunkat sajnos nem tudjuk megválasztani, ha úgy érzi, szórakoznak magán, esetleg szándékosan bántják, nem kell keresni a társaságukat, vagy ha mégis szükséges, akkor, az a leghatásosabb, ha igenlően és enyhe humorral megspékelve igazat ad nekik, pl. igen, ilyen vagyok, sajnálom, hogy ez bosszant téged, vagy gúnyolódj csak, nagyon bírom mikor jobb dolgod híján velem foglalkozol, megtisztelsz, ne hagyd abba, stb. Pozitív, vicces reakcióval nagyon gyorsan megszüntethető a bántalmazás és a terror. A szájhősők visszavonulót fújnak, ha elmarad a dűhkitörés meg a zúgolódás, forrongás. Keressen kreatív elfoglaltságot, járjon el táncolni, sportolni, jót tesz a testnek és ami jó a testnek, jó a léleknek is, plusz kiváló levezető hatása van, oldja a stresszt, feszültséget és nem utolsó sorban új barátokra lelhet. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

stresszkezelés
2018. január 10., Szerda 14:15 - Bács-Kiskun

A fiammal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Az egyik legnehezebb egyetemre jár, másodéves. Már a nyári vizsgaidőszakban tapasztaltuk, hogy nagyon nehezen viseli a vizsgával járó stresszhelyzeteket. Nagyon bizonytalan magában, pánikol, hogy olyat húz, amire véletlenül nem jutott ideje. Nem bír egyedül lenni, mindig kiborítja magát. A tanulmányi eredménye nagyon jó, szeret tanulni, szeretné elvégezni az egyetemet, szeretne ezen a területen dolgozni. A nyomás hatalmas, a tananyag mennyiség hatalmas, megértem és támogatom őt mindenben. Mondtam, nekem elég egy gyengébb jegy is, nem kell 5-ös mindenből, nem szeretném, ha megviselné a dolog. Ő is tudja, hogy ez így nem jó, magától javasolta, hogy pszichológushoz kéne fordulnunk, ha vége ennek a vizsgaidőszaknak. Szeretném kérdezni, mit tehetünk, hogy megszűnjön ez a helyzet, hisz sok energiáját emészti fel a pánik és nem akarom, hogy végérvényesen valami baja legyen. Milyen stresszkezelési módszerek vannak, amit esetleg már a szakember segítsége előtt is használni tud? Ha pszichológushoz fordulunk, körülbelül meddig tart egy ilyenfajta kezelés? (tudom egyénileg eltérő, de biztos van egy átlag)Annyit még hozzátennék, hogy sajnos én is maximalista vagyok magammal szemben, lehet, hogy ezt adtam át tudtomon kívül? Teljes családban neveltük, 2 testvére van, Ő a legkisebb. Köszönöm válaszát!

A választ Bende Katalin küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Vig Istvánné és a legkisebb fia! Örömre ad okot, hogy a fia pszichológushoz szeretne fordulni. Úgy gondolom, hogy a legtöbbet a fia tehet önmagáért, hiszen mint Ön is írja, nagyon jól tanul, nehéz egyetemre jár, stb. Így biztos vagyok benne, hogy nagyon okos is és képes rá, hogy önmaga kezelje a helyzetet - akár egy szakember segítségét kérve. Tudom és érzem szavaiból, hogy nagyon aggódhat legkisebb fiáért.. mégis arra kérném, hogy bízza rá a döntést, hogy kihez és mikor fordul segítségért. A maximalizmus nem gének útján, de átadható/átvehető, megtanulható. Leegyszerűsítve a kérdést, azt szoktam mondani, hogy min. 10-12 alkalom szükséges ahhoz, hogy egy pszichológus segítségével meginduljon valamilyen változás. Természetesen lehet ennél kevesebb és több is. A stresszkezelésnél leegyszerűsítve két út mutatkozhat: 1. A stresszhelyzet hatásának csökkentése (ilyenkor a stresszhelyzetekre kevésbé vagy egyáltalán nem leszünk ingerültek) 2. A stresszel való megküzdésünk erősítése (könnyebben kezeljük azokat) Mivel csak nyugodt állapotban tudunk koncentrálni, erősítenünk szükséges a testünk fizikai állapotát, fontos lehet a rendszeres sportolás vagy séta. Végezhetünk lazító gyakorlatokat is (mély lélegzés, relaxáció, jóga, autogén tréning) vagy vehetünk egy kellemes fürdőt, a teák, illóolajok (a citromfű, a levendula), végül a pihentető és rendszeres alvás is segíthet.
kép: Bende Katalin
Bende Katalin

Kényszeres gyűjtögetés
2018. január 8., Hétfő 10:39 - Bács-Kiskun

Tisztelt Pszichológus! Édesapám évek óta kényszeres gyűjtögető, és halmozza a tárgyakat mind a lakásban, és az udvaron. A felhalmozott dolgoknak köszönhetően már több éve nem tudtunk vendéget hívni,képtelen megválni a régi tárgyaktól,még az elromlott régi tévéktől,és számítógépektől sem. A család segítségével édesapám hajlandó lenne változtatni ezen a szokásán,csak nem tudjuk hogyan tudjuk megszüntetni a probléma gyökerét. Szeretném a tanácsát kérni,hogy ebben az esetben milyen szakember segítségére lenne szükségünk ? Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: O.Mariann

A választ Balatonfüredi Ágnes küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Tisztelt Mariann! Ha jól értem az édesapja első körben a család segítségével futna neki a problémának. Ilyen esetekben családterápiás keretek között is el szoktunk kezdeni dolgozni, ahol jelen vannak lehetőleg az együtt élő és/vagy szoros kapcsolatban lévő családtagok és közösen körvonalazzuk, hogy mi a terápiás cél, mi a vezető tünet. A tünetet általában a család egyik tagja hordozza, de attól függetlenül ennek lehetnek a nem megfelelő családi működésből eredő okai. A családterápia célja ezek feltárása (kommunikációs, érzelmi problémák oldása, kapcsolati mintázatok jobb megértése) A családterápia folytatása lehet egy célirányos egyéni foglalkozás, ahol a szakember magával a kényszerbetegséggel foglalkozik. Ha úgy gondolják, hogy szeretnének a problémáról közösen beszélgetni, felajánlok Önöknek egy ilyen közös családterápiás alkalmat, ahol, ha úgy ítélem meg hogy inkább egyéni foglalkozás indokoltabb, illetve a probléma mértétől függően ajánlok szakembert. A kényszerbetegség súlyosabb formáinak kezeléséhez klinikai szakpszichológus javasolt, de az is elképzelhető hogy családterápiával is oldható. Kérem, hogy vegyék fel velem a kapcsolatot, ha úgy döntenek, hogy szeretnének ennek ilyen formában a végére járni. Ha további kérdése lenne, szívesen állok rendelkezésére! Üdvözlettel: Balatonfüredi Ágnes (+36302638502)
kép: Balatonfüredi Ágnes
Balatonfüredi Ágnes

Kényszeres gyűjtögetés
2018. január 8., Hétfő 10:33 - Bács-Kiskun

Tisztelt Pszichológus! Édesapám évek óta kényszeres gyűjtögető, és halmozza a tárgyakat mind a lakásban, és az udvaron. A felhalmozott dolgoknak köszönhetően már több éve nem tudtunk vendéget hívni,képtelen megválni a régi tárgyaktól,még az elromlott régi tévéktől,és számítógépektől sem. A család segítségével édesapám hajlandó lenne változtatni ezen a szokásán,csak nem tudjuk hogyan tudjuk megszüntetni a probléma gyökerét. Szeretném a tanácsát kérni,hogy ebben az esetben milyen szakember segítségére lenne szükségünk ? Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel: O.Mariann

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Mariann! Ez egy roppant nehéz szituáció, viszont, ha édesapja hajlandó együttműködni, megkönnyítí a dolgukat. Köztudott, hogy a kényszeres gyűjtögetők a jó szándéku segítséget zokon veszik és minden erejükkel meggátolják azt, akár egészen addig, amíg már teljesen beszűkül a térrel együtt a személyiségük is, azaz, zárkózottá válnak, ápolatlanná és gyanakvóvá, mindenkiben az ellenséget látják. Általában valamilyen veszteség áll a betegség mögött, amin nem képes túllépni, nem tud megbírkózni a fájdalommal, magánnyal és ugye a kacatok halmozásával próbálja enyhíteni szenvedését. De sajnos nem mindig van kézzelfogható oka. Lehetséges, hogy valamilyen más betegség mellékterméke, vagy csupán túl nagy kockázat számukra a dolgok elvesztése, az ezektől való megválás. Jó lenne előbb a pontos ok feltárása, hogy a leghatékonyabb kezelést kaphassa. Pszichológusok, szociális munkások bevonása mindenképp eredményes lehet. Az antidepresszánsokra, gyógyszeres kezelésre sajnos nem reagálnak túl jól, de természetesen ezt is meg lehet próbálni. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Beteg vagyok?
2017. december 31., Vasárnap 11:31 - Bács-Kiskun

Jó napot. Nem vagyok biztos betegségemben de már mondták páran hogy lehet skizofrén vagyok,beleértve egy pszichológust is...diák vagyok és majdnem minden órán elkalandozok,egyik pillanatban mèg hallom a tanárt majd a másikban már csak azt veszem èszre hogy nem tudom miről volt szó...jártam korábban pszichológusnál de nem tudta mi lehet velem,azt mondta hogy ez csak stress ès pihenjem ki magam,de nem tudom...napi 4/5 órát alszom ès ha egyszer felkelen nem tudok visszaaludni. Kissè zárkózott vagyok,de a barátaim közelèben teljesen megnyílok. Egyik pillanatról a másikra rámtör a rosszkedv ès akkor nem beszélek,bármennyire akarol nem megy...neha meg csak úgy rámjön a nevetés(egyedül a szobámban,az éjszaka közepén)bárhol...és mostanában elég paranoiás vagyok.behúzom a függönyöket ès elfordítok minden technikai eszközt sőt mèg a plüssállatomat is amikor átöltözök mert úgyèrzem valaki vagy valami figyel...Igazából nem voltak règebben ilyen problèmáim règebben,ez kb egy ève tart...vannak problèmáim az èletben de nem gonfolom hogy ezek miatt van...sokaknál akkor vehető ez észre amikor rossz gyerekkora volt,mint nekem de èn nem èrzem hogy ettől lenne!

A választ Balatonfüredi Ágnes küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Alexandra! Ha már nagykorú, akkor szülő belegyezése nélkül eljöhet hozzám személyes beszélgetésre, ha a 16. életévét betöltötte akkor a szülő utólagos belegyezése is elég. Ha 16. év alatti mindenképp javaslom, hogy édesanyjával/édesapjával közösen beszéljék meg, hogy pszichológus segítségét szeretné kérni, és úgy egyeztessenek velem időpontot. A problémára valóban lehet részben magyarázat a stressz és az érzelmi/fizikai kimerültség. Az autogén tréning módszere segítséget adhat, segíti az alvásprobléma leküzdésében, ugyanakkor a koncentrációt fejleszti. Ez egy nagyon könnyen elsajátítható módszer, amit önismereti terápiával egybekötve mutatnék meg. Persze ez csak egy javaslat, ha eljön személyesen, közösen megbeszélnénk, hogy mi az amiben a leginkább várná a külső segítséget, ehhez igyekszem majd igazodni. Bármi kérdés lenne, írjon nyugodtan. Ezen az elérhetőségen tudnak velem időpontot egyeztetni: +36302638502
kép: Balatonfüredi Ágnes
Balatonfüredi Ágnes

Végleg elveszítette a zsák a foltját?
2017. december 1., Péntek 21:27 - Bács-Kiskun

Tisztelt Pszichológus! Szeretnék egy kívülállótól véleményt és választ kapni az alábbi nem túl egyszerű élethelyzetemre. Egy vidéki nagyvárosban élő, 43 éves nő, egy majdnem felnőtt lánnyal és férjjel ellátva. 2010-ben a férjem elköltözött tőlünk, pszichés problémák is gyötörték, a családi élet kötelékeit nem bírta. Nem váltunk el. Maradtam a 10 éves lányommal. A férjem rendszeresen látogatta a lányunkat, kellő távolságból tiszteltük egymást. Egy zenekar kapcsán egy rajongói baráti csoport jött létre. Ebben a jeles társaságban tűnt fel egy budapesti fiatalember, aki velem egykorú, elvált, a fia annyi idős, mint a lányom, így közös téma akadt bőven, beszélgettünk, sokat viccelődtünk. Szimpatikus helyes fiú, amolyan galamblelkű, volt aki „nyálasnak” vélte, de bennem egy nagyon pozitívan kép alakult ki róla. A közösségi oldalon szinte naponta váltottuk a leveleket, naplószerűen kivel mi történt, mi a véleménye stb., színt hozott a szürke hétköznapokba. Lassan haladtunk, de nagyon sokat tudtunk a másikról. Munkám kapcsán több napot Budapesten töltöttem és találkát beszéltünk meg. Gellérthegy, séta, nagy nevetések, sztorizgatások, egy-egy ölelés. Felvetette, hogy együnk nála valami gyors vacsorát. Nem volt se ellenvetésem, tudtam, hogy rendkívül jól nevelt úriember és csak addig fog elmenni, ameddig én engedem. De már akkor megdobbant a szívem. Közel kerültünk egymáshoz, a levegőben volt, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Másnap ismét találkoztunk, innentől egyértelművé vált, hogy a kapcsolatunk már nem szimpla levelezős haverság. A lelkem sok éve „meghalt” de ez a fiú megtörte a jeget, fülig szerelmes lettem belé. Érzésem szerint ő akkor még csak „bejöttem nála” szintig jutott. A köztünk lévő 124 km és a gyermekeink általi kötelezettségeinknek való megfelelés nem táplálta a kapcsolat egyről-kettőre alakulását. Egyikünk sem volt jó fizetéssel megáldva, így az utazás költségét némi nadrágszíj behúzással kellett kigazdálkodni. A levelezés és a telefonálás mindennapos rutinná nőtte ki magát. Az együtt eltöltött órák, ritkán napok, kivétel nélkül tartalmasra sikeredtek, erőt és feltöltődést adtak, minden percét élveztük és kihasználtuk. Kedves volt, figyelmes, türelmes és emberi. Így múlt el az életünkből két és fél év. Nem egyeztünk meg semmiben, nem tűzünk ki célt. Talán itt követtük el az első hibát. Igaz néha beszélgettünk a jövőről, pl. hogy ő még nagyon szeretne családot, gyereket és ettől én sem zárkóztam el, én is vágytam rá, de a beszélgetéseket tényleges tett soha nem követte. A fővárosba költözés is régóta terítéken volt nálam, de a lányom ettől eléggé ódzkodott, amolyan nehéz kiskamaszkorát élte. Én még mindig férjnél voltam, de nem ez volt a fő kerékkötője a kapcsolatunknak. Éreztem, hogy szeret, mondta is, de megesett, hogy 6 hétig nem láttuk egymást, aztán már több mint két hónapig se. Egy idő után már nem panaszkodtam, nem akartam elrontani azt a kis időt is, ami nekünk jutott. A férjem felvetette a visszaköltözés lehetőségét. Első gondolat, hogy nem! Akkor voltam pont 40 éves, a lányom újdonsült gimnazista, ott lebegtem egy párkapcsolatban, de talaj nem volt a lábam alatt. Idejét éreztem annak, hogy jó lenne normálisan élni, családban. Nem tagadom, érveim az anyagiakhoz is köthetőek voltak két keresetből tisztesebben tudom nevelni a lányomat, mint egy fizetésből. Végül igent mondtam. Nem fűztem nagy reményeket, az újrakezdéshez, a bizalom, szerelem már rég a múlté volt. Barátommal a döntésemet telefonon közöltem. Tudtam, hogy csalódott lesz, de hogy a hír hallatán összeroskad arra nem számítottam. Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen mély érzései vannak irányomba. A szellemet már nem tudtam visszahívni a palackba. Az ismeretségünk egész ideje alatt soha nem veszekedtünk, vitatkoztunk és még egy tisztességes nézeteltérés sem terhelte a viszonyunkat. Ha elcsépelt, de pontos hasonlatot akarok „akkor úgy voltunk, mint a borsó meg a héja”. Szinte betege lett a kialakult helyzetnek, meg én is, de tartottam magamat és benne is a lelket. Felajánlotta, hogy megvárja, amíg a lányom fenő. Ezt nem fogadhattam el, 4 év olyan sok időnek tűnt akkor és annyira önzőnek éreztem volna ezt a kérést. Bíztattam, ha még családot szeretne, keressen ehhez megfelelő alanyt, ez nem volt valami őszinte, mert a lelkem mélyén kicsit bíztam benne, hogy pár év és én lehetek a befutó. Hetente beszéltünk, leveleztünk. Ugyanúgy tudtunk mindent a másikról, mint azelőtt. Folyton bizonygatta az irántam érzett szerelmét, nagyon mély és érzelmes leveleket írt. Én meg hárítottam. Időnként találkoztunk, ha éppen a fővárosban volt dolgom. Vártam is ezeket az alkalmakat, de ugyanakkor féltem is tőle, mert nem tudtam jól kezelni a helyzetet, a szeretete sokat jelentett és jól esett. Ambivalens érzések alakultak ki bennem. Itthon csendesen, de nagyon ridegen éltünk egymás mellett, gyakorlatilag lakótársak lettünk. Onnan kaptam a „jaj de szeretlek”-et, innen meg a feladatokat, mert minden ügyes-bajos dolog rám hárult. Egy találkozás ismét megdobogtatta a szívemet, de nem mertem bevallani, mert nem tudtam milyen hatást vált ki az akkorra már erősen sérült lelkéből. Némi gondolkodás után erőt vettem magamon és döntöttem: felhívom, találkozunk és színt vallok, de egy barátnőm, aki közös ismerősünk is egyben, említette, hogy találkozott Szerelmemmel, egy fiatal lánnyal volt, akit két napja ismert meg és szerelem volt az első látásra. Aztán pár nap múlva telefonáltam és örömmel újságolta, hogy milyen szerelmes, milyen bizalmi viszony alakult ki közöttük ilyen rövid idő alatt, a lány fiatal és szép. Kiszűrtem a fogaim között egy „jaj de örülök”-öt de mintha szíven szúrtak volna. Aztán levélváltások és telefonálások során megvallottam őszinte érzéseimet, de már másként reagált. A beismeréstől megdöbbent és sajnálkozott, hogy elkéstem. Többször is bizonygatta, hogy a történtek ellenére örökké a szívében leszek, fontos vagyok és maradok is és soha nem akarna nekem semmi rosszat. Megköszönte, hogy pátyolgattam a sebeit és továbbra is kedvel, de tehetetlennek érzi magát. Továbbra is írtunk, beszéltünk, de ez a lány beköltözött a szívébe és villámcsapásként beleszeretett első látásra. Így ment egészen addig, amíg a lány egy üzenetet meg nem talált a telefonban (ebben az egy-két hónapos bizalmi kapcsolatban). Sérelmezte és kérte, hogy azonnal szakítsuk meg mindennemű érintkezést. Ettől kezdve ritkultak az értekezések. Majd a lány ismét elcsípett valami üzenetváltást. Ekkor már követelte és megeskette rá, hogy teljesen meg kell szakítania velem mindent. Ezúttal komolyan vette az adott szót, minden szálat elvágott köztünk egyik napról a másikra. Kérte, hogy ne írjak, ne hívjam, mert ha megszegi az ígéretét lelkiismeret furdalást okoz, és ha kiderül a boldogsága is kockán forog, csak baja származik mindebből. Zárásként közölte, hogy nem fog reagálni semmire. A lelkiismerettel és érzelmekkel vívott nehéz évek, a boldogtalan házasság, az elveszített barát és szerelem, a gyermekem felnőtté válása, munkahelyi gondjaim szinte egy időben szakadtak rám, súlyos depressziót eredményezve. Szakemberhez fordultam. A gyógyszerek ellenére maradt a gyötrődés, állandó síráskényszer, kilátástalanság. Értéktelen csődtömegnek érzem magam. Kérdésem: Ez nem szimplán egy szerelem, egy kapcsolat volt, hanem egy nagyon értékes barátság is. Mindent tudtunk a másikról, öt évig jelen voltunk a másik életében, közösen meg is fogalmaztuk, hogy lelki társnak tartjuk egymást. Ez tényleg nem hiányzik egy magát érző embernek valló illetőnek? Hogyan lehet feldolgozni a történteket, főleg ahogy történtek? Létezik, hogy tervezett beismerő beszélgetés előtt egy héttel még belém volt szerelmes, majd hirtelen első látásra beleszeret valakibe és mindent 180 fokkal „megfordít” ? Bármit megadott volna azért, hogy megkaphassa Álmai asszonyát, ahogy ő hívott. Most mindent megtesz, hogy elkerülje nagy ívben a mára már rémálmai asszonyává avanzsálódott személyt. Milyen indíttatásból hoz valaki ilyen döntést?

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Ildikó! A szerelem már csak ilyen. Nem lát, nem hall, nem fél, nem fontolgat és talán ezért jó szerelmesnek lenni. Ebben a történetben sajnos kizárt a happy end, hisz nem zárta le előző kapcsolatát/házasságát. Férj elment, visszajött. Ez filmekben működik, a valóságban viszont kevésbé sem. Meg kell tanulnunk nemet mondani, mert sok esetben sok keserűségtől megóv. A kényelem, az anyagi biztonság nem hozzák meg a boldogságot, ha egy kapcsolatban egyedül érezzük magunkat és más szívéért epekedünk. Szóval igen, elvesztette a zsák a foltját. Sajnos. Nem várhatjuk el, hogy valaki végignézze a hibáinkat, elszenvedje és továbbra is felvállalja a kapcsolatot. A legtöbben ilyenkor csalódottságukban továbblépnek és ugye az köztudott, hogy gyorsabban kötődünk, ha szívünk darabokban hever. Ezért szakadt le a folt a zsákról. Hogy hogyan lehet feldolgozni? Nehezen, viszont csak egyféleképpen, ha elengedjük, aki menni akar, még ha nagyon nehéz is. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Múltból való elszakítás
2017. november 30., Csütörtök 10:04 - Bács-Kiskun

Jelenlegi párom múltja állandóan itt van előttem( ismerem régebbről) nagy csajozógép volt. Akkoriban a haverok és a nők voltak a mindenek. Sajnos ez itt van előttem nem tudom elfelejteni. Amikor testileg együttvagyunk mindig előttem van a kép a volt barátnőiről. Vele ezeket nem tudom megbeszélni mert leszól hogy ne a múltban éljek. Pedig szükségem lenne egy kis beszélgetésre. Sajnos több magánéleti probléma is közbelépett az is tönkretesz. Nem tudom mit tegyek

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Krisztina! Én úgy gondolom, amíg barátja nem ad okot a féltékenységre, addig fölösleges aggódni, vagy a múltjával foglalkozni. Gondoljon arra, annak ellenére jött össze vele, hogy nagyon is ismerte előtte. Ne engedje, hogy a negatív érzések eluralkodjanak és manipulálják a kapcsolatukat, mert a végén pont ezek kivetítése fogja más hölgy karjaiba űzni. Lássa meg barátjában a szerető társat, nem pedig mások partnerét. Töltsenek minél több időt együtt, nevessenek, bohóckodjanak, szórakozzanak, hangolódjanak egymásra és így fokozatosan megszünnek a nyugtalanító gondolatok, képzeletek. Ha valaki csajozógép volt, az nem egyenlő azzal, hogy rossz ember vagy megbízhatatlan. A csajozógép is képes megállapodni, ha megtalálta szíve párját. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Skizofrén lennék?
2017. szeptember 30., Szombat 12:19 - Bács-Kiskun

Tisztelt Dr.úr/nő ! Nekem egy elég összetett problémám van. Az egész az 1,5 éve kezdődött mikor az érettségire készültem. Teljesen kikészültem annyit tanultam. Nem jártam el sehova, csak itthon voltam. A legjobb barátnőmtől is elhidegültem picit és ez sem tett jót. Az egészre az tette fel a pontot mikor matek érettségi előtti este megittam 750ml energiaitalt és az egy hatalmas pánikrohamot váltott ki belőlem. Előtte kisebb koromban egy baleset után ( 12 évesen ) volt pánikrohamom, de csak egy és utána nem is volt több. Kórházba kerültem és infúzióval kimosták belőlem az energiaitalt, illetve nyugtatót kaptam. Akkor kezdődött minden. Utána minden egyes nap rettegtem a haláltól, féltem, és sokszor éjjel sírtam mert nem tudtam aludni, attól tartottam hogy szívrohamot kapok álmomban. A nyugalmi pulzusom 100 felett volt, ezért kardiológiára mentem ahol hálisten semmit nem találtak. Felvettek egyetemre egy jogi karra ahol egy alkalommal a HÖK-ös válogatáson, mikor kérdeztek tőlem az interjún akkor nem tudtam válaszolni és elkezdtem tikkelni. Mármint az arcom remegett. Itt kezdődött a másik problémám. Előtte soha nem voltam ilyen..pici koromtól anyukám a szinpadhoz szoktatott, énekversenyekre,szavalóversenyekre jártam és soha nem volt ezzel problémám. Az itthoni hangulat is kikészített. Anyukám nem akarta hogy egyetemre járjak ezért minden hétvégén mikor hazajöttem ( de szó szerint minden hétvégén..) csak az ordibálás ment,hogy hagyjam ott az egyetemet. Sehol nem éreztem otthon magam. Sem Győrben sem itthon. Az első félévben a vizsgáimat megtudtam csinálni,de a másodikban már nem ment mert annyira stresszeltem mikor megkellett szólalnom,hogy elkezdett dobogni a szívem, és elájultam. Ugyhogy ott hagytam az egyetemet..Anyukámnak akkor az nem tetszett. Akkor az volt a baj hogy miért hagyom ott, semmi nem lesz belőlem. Rá két napra már cseszegetett hogy menjek dolgozni mert minden osztálytársam már lediplomázott, dolgozik én meg sehol nem tartok. Mindig azt mondja hogy 63 évesen más már éli a nyugdíjas éveit, neki pedig velem kell szenvednie.. ( ő vállalt el 42 évesen....tudta nagyon jól hány éves lesz mire én 20 leszek...) Elegem van...Valahogy azóta nincs kedvem senkihez és semmihez. Nem érdekel senkinek a problémája. Nem érzem magam annyi idősnek mint amennyi vagyok.visszavágyom a gyerekkorba. Nem találom a helyem a felnőttek világában és nem is jövök ki velük igazán. Nem érzem magam 21 évesnek...Nincs kedvem sokszor senkihez, senki problémája nem érdekel ami baj, mert elkezdtem megint egyetemen a diplomás ápoló képzést hogy valami legyen belőlem és ehhez empátia, és jó kommunikációs készségek kellenek. Akarom is csinálni de én valahogy nem tudok elbeszélgetni a betegekkel, mert nem érdekel a problémájuk,mivel van nekem is elég. 40 kg-t híztam 4 év alatt. Rondának és visszataszítónak érzem magam. Úgy érzem valami nincs rendben velem fejben.Mindent abbahagyok,mert nem bírom elviselni a monotonitást. Muszáj váltanom mindig.. Hangulatingadozásaim vannak, és sokszor úgy érzem mintha nem én irányítanám magam,mintha csak kívülről figyelném az eseményeket, és a cselekvéseim azok csak reflexből jönnének. Mintha valami robot lennék. Úgy érzem nincs személyiségem. Mintha csak álmodnám az életem.A munkahelyemen nem tudok beilleszkedni,nagyon alárendelem magam mindenkinek. Nincs semmi önbizalmam. Régen nem voltam ilyen. Elkezdtem rettegni a betegségektől, és a baktériumoktól is. Mi történt velem? Skizofrén lennék? Mégis mi a baj velem? Kérem szépen segítsen mert így nem bírok élni... 21/L

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Petra! Ez inkább hangzik depressziónak nekem, mint skizofréniának, a felszedett kilók is erre utalnak. Ebben a korban sokszor megesik, hogy eltévedünk az utunkon, vagy nem tudjuk merre induljunk, mit szeretnénk az élettől. Édesapjáról nem ír, kíváncsi lennék a vele való kapcsolatára is. Visszatérve, kérem, most már felnőtt, nyugodtan szabaduljon meg a megfelelési vágytól, a függetlenség sok problémát megold. A túlsúly is megoldható, egy kis elszántság és mozgás kell hozzá. Kezdje napi 15 perccel(séta, biciklizés, ha a csoportos aktivitás jobban motiválja, válassza azt) és meglátja a lelkének is jót tesz a könnyű, rendszeres testmozgás. Az önbizalom erősítéséhez leginkább kis tettek és nem a nagy célok szükségesek. Ha egyedül nem sikerül leküzdeni ezt negatív én- illetve jövőképet, tanácsolnám egy szakember felkeresését. A relaxációs módszerek, az önsegítés megtanulása hozzájárulnak ahhoz, hogy visszanyerje a reményt és kompetensebbé váljon. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Nem tudom mitévő legyek, kérem segítsen, mert beleroppanok!
2017. szeptember 24., Vasárnap 18:24 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktornő! Kérem segítsen nekem. Másfél-két hete rosszul vagyok a gondolattól hogy szakítok a barátommal. Nem tudok enni sem a gondolattól. A legrosszabb ,hogy az zavar hogy 9-10 cm van köztünk (ő a magasabb) és eddig is tudtam ,hogy így van ,de elfogadtam. Lassan kér éve vagyunk együtt és iszonyatosan szeretem és ő is engem. Nem tudom miért kezdett el ez zavarni, arra gondoltam ez csak kivetülése valaminek. Nem tudom ezt nem nézni, ha mellém áll nézem mennyivel magasabbon van a válla, mindig a tükör előtt ölelgetem hogy méregessem mennyivel magasabb... iszonyatosan hülyén érzem magam... nem tudom miért zavar de nem akarom ezt érezni, nagyon fáj... Azt hittem ha beszélek vele jobb lesz, de nem lett jobb... szakítottam vele ,de úgy érzem megbánom másrészt úgy érzem ez volt a helyes. Emellett az is ott van hogy jövőre tovább szeretnék tanulni és nem tudom még mit vagy merre, sokat gondolkozok külföldben is de ő nem tud nyelveket sem, és nem is szívesen menne ki. Úgy érzem néha nincs közös jövőnk, de tudom a szeretet ezt is letudná küzdeni.beszélgetek vele és közben arra gondolok, nem követtem el hibát? El bírom képzelni vele az életem de mégsem... tele vagyok kételyekkel. A sex kettőnk között mát kb. fél éve nem működik.. és tudom hogy ennek is oka van, félek hülyeséget csináltam, mert igazán szeretett/szeret. Lenne esélyem visszamenni hozzá... mit kellene tennem ? Piszkosul érzem magam. Gondoltam arra ,hogy a távolság lehet a baj, mivel eddig baján tanult, ahol én is ,de idén már pakson tanul én viszont maradtam baján.. és csak hétvégenként látjuk egymást, és tudom ha jővöre továbbtanulok felsőoktatásban ez még rosszabb lesz... két vagy három hetente találkozhatunk majd. Van egy furcsa nyomó érzésem és azt hittem elmúlik ha beszélünk majd de nem múlt el , hozzábújtam de attól sem lett jobb... valami elromlott bennem de nem tudom mi lehet a baj... kérem segítsen , mert megőrjít a gondolat... gyűlölöm magam amiért ezt tettem vele! a Tv-ben is azt nézem hogy a párok mennyivel magasabbak egymásnál... egyszerűen röhejesnek tartom magam.. de nem tudom nem ezt nézni

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Rebeka! Ha jól értettem, már szakított a barátjával, ami azt jelenti, meghozott egy döntést a kapcsulatuk sorsát illetően. A 9-10cm különbség teljen rendben van, vannak sokkal nagyobb különbséggel, jól működő, egészséges kapcsolatok, tehát, nem a centik vezettek ennek a kapcsolatnak a megromlásához, hanem amint említette, valószínűleg valaminek a projekciója. Ha valóban annyira szeretné őt, ezt a levelet nem írta volna meg. Most visszatérek a projekcióra. Amit ugye nem akarunk meglátni, vagy elfogadni önmagunkban, azt kivetítjük másokra, ezért azt gyanítom, hogy önben tört meg valami, ez lehet akár egy váratlanul fellépő önképzavar, vagy egy potenciális harmadik személy, amihez hozzáadódik a továbbtanulás-távkapcs dilemma és ennyi pont elég volt, ahhoz, hogy érzelmei megváltozzanak. Próbáljon rendet rakni a gondolataiban, tervezze meg a jövőjét, állítson fel egy fontossági sorrendet és látni fogja a végén, hogy barátja benne van-e vagy sem. Ennek alapján tegye meg a következő lépést. Büntudatból visszamenni hozzá, vagy újrakezdeni, értelmetlennek tartom, mert ez konkrét zsákutca és azt se feledje, szeretni és kedvelni valakit két különböző dolog. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Félelem
2017. szeptember 24., Vasárnap 18:14 - Bács-Kiskun

Jó napot ! Szeretnék választ kapni a helyzetemre. Évek óta küzdök a zárt, zsúfolt helyekkel. Legyen az busz , lift , szórakozóhely. Ezt a helyzetet nagyjából elfogadtam és tudtam is kezelni ugyahogy. De nyár elején megtámadtak az utcámban. Megviselt a dolog , de nem nagyon érzékeltem változást a viselkedésemnél. Viszont az elmúlt napokban érzem hogy egyre rosszabb a helyzet. Nem merek egyedül közlekedni, legyen az nappal vagy éjszaka. Ha egyedül is jövök haza, rohanok haza. Érzem hogy nem vagyok biztonságban , az emberektől nagyon tartok. Például ha valaki szembe jön velem az utcán bepánikolok, és ugyanazt a rossz érzést érzem amikor megtámadott az a férfi. Minden emberben a rosszat látom. Tegnap talalkoztam a legjobb fiú barátommal és szintén azt a félelmet éreztem. Féltem tőle, pedig sose ártana nekem. Olyan gondolatok jártak az eszemben, hogy bajom lesz . Nagyon félek , hogy rosszabbodni fog a helyzet. Ilyenkor mi a teendő? Előre is köszönöm a választ!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Vivien! Sajnálom, ami történt és tudom, hogy ez csak rontott a már meglévő állapoton, de gondoljon arra, hogy félelmének erősége nincs arányban a valós veszéllyel. Valószínűnek tartom, hogy valamikor régen egy kellemetlen élmény következtében alakulhatott ki önnél ez a kapcsolat a veszélyérzet és az inger között. Talán emlékszik, talán nem. Az is tény, hogy pánikrohamok alakulhatnak ki, amennyiben nem sikerül elkerülni a szorongáskeltő körülményeket. Természetesen nem könnyű legyőzni félelmeinket, bármilyen téren is jelentkezik az, viszont, ha elég erősnek érzi magát és nap mint nap szembenéz vele, egy idő után oldódik a szorongás. Ebben biztos lehet. Ehhez viszont, szükséges, hogy ne kerülje a szorongást keltő szituációkat. Egy közeli barát vagy családtag sokat segíthetne ebben, pl. ha el tudná kísérni haza, vagy önnel tartana a buszon. Az elején csak rövid távon, majd utána megpróbálhatja a hosszabb távot vagy ugyanazt, kísérő nélkül. Sétáljon az otthona körül, aztán merészkedjen egyre messzébb, szóval napról-napra fokozatosan növelje a távolságot. Amennyiben nem javulna a helyzet ezekkel a módszerekkel, forduljon bátran szakemberhez, a fóbiák ugyanis jól kezelhetők pozitív megerősítésekkel, autogén tréninggel, pszichoterápiával. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Hogyan békülhek, vagy dolgozzam fel?
2017. szeptember 11., Hétfő 19:08 - Bács-Kiskun

Lányommal 4 éve nem tartjuk a kapcsolatot. Most megtudtam, babát vár. Írtam, gratuláltam, és hogy mindenben számíthat ránk. Anyámmal tartja a kapcsolatot, de mintha szándékosan nem szeretné, hogy béküljünk. Anyagiak miatt (azt hiszem) nem.beszélünk. köszönöm a segítséget!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Az anyagiak sajnos képesek a legerősebb kötelékeket is másodpercek alatt szétszaggatni. 4 év hosszú idő és azt sugallja, elvarratlan szálak táplálják a haragot. Békülni csak úgy lehet, ha mindkét fél akarja. Apró lépésekkel azonban közelebb kerülhetünk a másikhoz, az általa meghúzott határvonalhoz. Hívja, írjon továbbra is, adja meg gyermekének a lehetőséget sérelmei megfogalmazására, kezdeményezzen személyes találkozót, szervezzen csaladi összejövetelt. Éreztesse vele, hogy szereti és nem csupán az unoka miatt(!)fontos az újrakezdés, hanem tiszta szívből sajnálja, ami történt és szeretné, ha találnának egy kiutat, ami csak úgy lehetséges, ha mindketten engednek, azaz hajlandóak a kompromisszumra. Ez sok esetben hosszú folyamat és áldozattal jár, néha önmagunk feladásával. William Booth, egyszer azt mondta: "Az ember erejének nagysága, a feladás mértékével mérhető." Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Lelki segítség
2017. augusztus 17., Csütörtök 21:10 - Bács-Kiskun

Az lenne a kérdésem,hogy tudnánk segíteni egyok rákbeteg családtagunknak,aki?nagyon pesszimista lett a műtétek után! Úgy érzem kötekedővé vált és elhidegül tőlünk!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező, Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A családtagjának több módon is tudna segíteni, de ehhez szükséges, hogy ő is motivált legyen. Érdemes lenne felé kommunikálni, hogy ilyen változást tapasztalt nála, ami Ön szerint negatívan hat rá, illetve környezetére is. Esetleg érdemes lenne vele arról is beszélni, hogy keressen fel egy pszichológust, vagy a területileg illetékes pszichiátriát. Ajánlatos lehet visszamenni abba a kórházba, ahol műtötték és megkérdezni, hogy ott nincs-e pszichológus, aki onkológiai betegek pszichés rehabilitációját végzi. A relaxáció is hatékony módszer ebben az esetben, mivel az hatékonyan és gyorsan csökkenti a betegséghez társuló szorongást. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

ki segíthet?
2017. augusztus 15., Kedd 15:57 - Bács-Kiskun

Tisztelt XY Nem is tudom röviden összefoglalni mi a gondom. Lényegében az egész életem működésképtelen. Önbizalom és önbecsülés nulla. A pszichológusokkal kudarcot vallok,mert mindig én vagyok a hibás azért amiért nincs eredmény. Én mind hibás vagyok,mert vagy mondok vagy nem mondok valamit,nem tudok megnyílni amit azért kétlek-nem értem amit mondanak. Tény,hogy makacsa vagyok. De ha jól tudom a szakember dolga lenne áttörni a falat és segíteni megváltoztatni az én és önképem.Feltörni azt amit én nem tudok. Ehhez képest elküldenek. A legutolsó azt monda keressek csoportterápiát. Mindegy milyet. 8 alkalommal találkoztam az utolsó illetővel.Ez soknak számít. Egy éve is felkerestem valaki 4 találkozóig jutottunk. Nem látja rajtam,hogy beépülne amit mond és leküldött. Az utolsó szerintem meg nem vagyok elég érett egy magánterápiára . Valaki meg rendszeresen lemondta akár 1 órával a találkozó előtt vagy elfelejtette a napját esetleg az időpontot így csak 15 perce jutott rám.Tb alapon ment a dolog. Legalább 10 éve járom azt az utat,hogy keresek valakit nem működik.Várok egy darabig és kezdődik elölről !!! Azért ennyire nehéz eset nem lehetek.... Valaki sok évvel ezelőtt elintézte 1 találkozón annyival,hogy vágjon bele,meg tudja csinálni. Többek közt pont ez nem megy. Nem tudom már kihez fordulhatnék. Megyeszékhely,egyetemváros.Nem pszichiáter kell hanem pszichológus.Ezt pl pont egy pszichiáter mondat.Valaki azért nem foglalkozik velem,mert nincs pénzem kifizetni, TB alapon nem ér semmi,mert 1 túlterhelt a rendszer. Akihez járhatnék vidékről nála voltam csak rendre elfelejtett a találkozókat és semmit nem ért az egész. Úgy szeretném ha valaki bebizonyítaná nekem,hogy ér valamit ez szakma és az a sok minden amit az egyetemen tanultak nem csak a családfa állításban mutatkozik meg. Mondanának valami használhatót. Csak sztereotípia,hogy feltárja a múltat,segít tisztán látni,összefüggésekre világít rá,segít lerombolni a hamis önképet és újat építeni? A legutolsó azt mondta ezeket nekem kell csinálni. Akkor mit csinál ő? Ja, értem.Segít.De, hogy? Úgy, hogy nem csinál semmit: Még csak olyan kérdéseket sem kapok amik értékesek vagy elgondolkodtatóak lennének. Kissé cserbehagyva érzem magam. Én úgy érzem,hogy nyitottan mentem,számomra komoly gondokra hívtam fel a figyelmük amivel nem foglalkoztak és leküldtek. Biztos téves elképzeléseim vannak a pszichológia segít Azokra a kérdésekre sose kapok választ,hogy alkalmas vagyok-e a pszichológiai segítségre-nyilván nem mert elküldenek-,milyen segítségre lenne szükségem,milyen módszerrel dolgozó szakembert kellene keresnem. Én tudjam kire és milyen módszerre van szükségem? Azt hittem ezt a hozzáértők mondják meg. Említettem a jó régen diagnosztizált disztimia szociális fóbiát- ami jelen van,de nem mindig és minden helyzetben okoz gondot. Azt is említettem,hogy az interneten talált cikkek szerint ezeket viszonylag nagy hatásfokkal és gyorsan helyre lehet hozni. Nem is foglalkoztunk ezzel bárkinél is említettem. Lehet nekem vannak téve elképzeléseim a pszichológiával kapcsolatban. Én azt hittem ott segítenek a torz énkép felszámolásában és egy új felépítésében,de ilyennel nem találkoztam. Olyannal viszont igen,amikor közölték velem,hogy ÉN(a szakember)ezt nem tudom megoldani.Ezt önnek kell. Ha meg tudnám nyilván nem keresnék segítséget ! Ott vagyok ahonnan elindultam. Egyedül a gondjaimmal. Nem tudom hol kezdjem,mivel kezdjem,kihez kellene mennem és miért nem vagyok alkalmas a magánterápiára! Makacs vagyok,hárítok,stb,de ha jól tudom ezt a szakemberek elvileg fel tudják törni. Mondjuk a legutolsó felnőtt klinikai szakpszichológus közölte velem,hogy ezt a 22-es csapdáját ő nem tudja megszakítani csak én. Bennem felmerül a kérdés,hogy ha mindent a kliensen kell csinálni akkor mit csinál a szakember? Olyan szépeket és jókat lehet olvasni.A gyakorlatban miért nem találkozok ezzel? Gondok vannak a szülőkről való leválással,elköltözéssel-noha most érnek abba a korba amikor nekem kellene segíteni őket csak hát nem sikerült életet építenem és nem tudok megállni a lábamon. Gondok vannak a munkakereséssel,mert semmire sem tartom magam alkalmasnak.Továbbtanulás? A tanulásra is alkalmatlan vagyok. Nem látni rajtam,de elég buta vagyok.Csak a józan ész hiányzik belőlem. Nincs szociális életem! Minimálbére munkahely,némi sport és unatkozok.Nincs kikkel én nincs miből szórakozni,de nem is tudok felengedni. Gondok vannak a párkeresés területén,mert még sose volt kapcsolatom. Nővel párszor voltam úgy,hogy fizettem érte. Rendre kudarcot vallottam. Lányokhoz,nőkhöz sose mertem közeledni,mert mindig úgy éreztem,hogy már kicsit késő és különben is tapasztalatlan vagyok és így nincs sok esélyem. Aztán lepergett gyorsan 15 év és nem tudom feldolgozni ezt a kiesést. Minden más területen is kiesett ez a 15 év! Nem tudok vezetni,nincs szakmám,semmiben sincs tapasztalatom. Tényleg nem értek semmihez! Még megbeszélnem sem sikerült senkivel. Volt pszichológus aki azt mondta,hogy JÓ akkor most ez elveszett és kezdjünk új lapot. Azért én ilyen egyszerűen nem tudom elintézni. -Meg azért sem közeledtem,mert mindig is kevésnek tartottam magam ahhoz,hogy valakinek a barátja legyek. Értéktelen szar vagyok. Nincs az a józan,épp eszű nő akinek kellenék ha ismerne. Ráadásul semmivel sem rendelkezem és semmit sem tudok ami egy 32 évestől elvárható.Amit ilyenkorra tudnak az emberek én NEM. Kimaradtam az életből és semmit nem tanultam meg. Nem tudom merre tovább,mert akikhez segítségért fordultam ők nem segítettek. Hipnoterápia ? Legszívesebben megszakítanám mindenkivel a kapcsolatot és eltűnnék. Kezd kínos lenni,hogy még a nálam sokkal nehezebb sorsúak is tudtak maguknak egy életet építeni.Gyenge szar vagyok. Csak utálni tudom magam. Ezeket mind elmondtam vagy leírtam szakembernek és segítséget nem kaptam. Bűntudatom is van mindentől.Leginkább,hogy nem éltem. Elvesztem !!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Zoltán! Én azzal kezdeném, hogy 32 évesen még nincs veszve semmi, higgye el. Tapasztalataim és az ön által leírtak alapján, csupán annyi a baj, hogy ön segítséget vár, holott, taszítja azt, minek következtében, úgy érzi, cserben hagyták. Azon emberek csoportját erősíti, akik akaratlanul szeretnek szenvedni, befele fordulni, magányosan tengődni. Igazat kell adnom, azoknak a kollégaknak, akik szerint, az ebből való kitörést önnek kell meglépni. Első lépésként ajánlanám, hogy írjon össze egy listát mindarról, amit fontosnak tart az életben, a mindennapokban. Teljesen mindegy milyen hosszú ez a lista, húzza alá az elsőt és azon legyen, hogy ezt minél előbb valósítsa meg, szerezze meg, tegye magáévá, majd vegye szépen sorba mindegyiket. Higgye el, amint sikerült az első, megszületett a motiváció is, ami hajtani fogja a következő irányába. Sikerélményt, önbizalmat ad illetve egy járható utat, mert önnek erre van a legnagyobb szüksége, egy járható útra. Kérem, ne felejtse el, motivációt nem adhat önnek senki, sem ingyen, sem pénzért, a legügyesebb szakember sem, ez önben kell megszülessen, tehát, nézze meg a listáját, mert lényegében már ennek az összeállításával megtörténik a motivátor beüzemeltetése. Amíg nincs motiváció, addig változás sem lesz. Kívánom, hogy minél előbb találja meg a járható utat! Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Párkapcsolati probléma.
2017. augusztus 5., Szombat 15:52 - Bács-Kiskun

Én 28éves vagyok párom 31éves van egy 14éves gyereke 7éve elvált . 3hónaja vagyunk együtt eddig minden jó volt majd hirtelen, kimondta hogy nem szeretne többet látni. gondok: több hete velem álmodik és egy síró babával. mikor vele vagyok minden jó boldog de ha eljövök kezd ezen komplikálni , rágörcsölni, és bezavarodik, most ehez jött még mellé most terveztük hogy bemutatom családomnak illetve bátyám is meghívta lánya keresztelőjére, és nem volt felkészülve lelkileg erre és besokalt szerintem. ezt a vissza térő álmát hogyan lehetne megszűntetni? úgy érzem ez nagyon zavarja és ez is gond, továbbá elmondta hogy nem biztos hogy bevállalna 2-dik gyereket, stb, de én elmondtam neki 3hónap után ne a gyerekkel foglalkozzunk hanem azzal ismerjük meg és ismerjük ki egymást jól! de ő előre gondolkodik hogy látja én szeretnék majd gyereket de lehet nem tudja ezt megadni és ezt nem akarja elvenni tőlem. De én közöltem vele ha lesz akkor lesz ha nem nem, ha ketten vagyunk akkor is meg kell találni egymásban a jót a boldogságot szerintem. Kérném segítségüket megfogjuk a dolgokat beszélni 2-3nap múlva találkozunk, és nem szeretném elvesziteni nagyon szeretem! annyi pozitivum van azóta naponta felhívom sokat beszélünk ott, és mondja sokat gondol rám meg én is rá., a gondokra kell megoldás hisz csak ezek után lehet akár ezt folytatni. Kérem segítsenek! minden jó gondolat, tanács jól jöhet! Persze én is mellette leszek vagyok mindenben! Meg 10nap múlva lenne esedékes nyaralásunk is amit bő egy hónappal ezelőtt lefoglaltunk és szabadságot is kivettük előre rá. szeretném ide is elmennénk hisz ez a pár nap kettesben 100% hogy segítene szerintem,. Várom segítségüket. Üdvözlettel P.László.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves László! A visszatérő álmok nőknél gyakoribbak, rossz pszichés állapottal, negatív érzésekkel vannak összefüggésben, okai pedig általában a megoldatlan konfliktusok és feszültségek, befejezetlen cselekvések, a lezáratlan múlt. Ez utóbbiból fakadhatnak kedves párja aggodalmai is. Sokat segítene, ha tudna önnek beszélni az érzéseiről, életéről, problémáiról nyíltan, őszintén. Kérje ennek a lehetőségét és hallgassa meg előítéletek nélkül. A tervezett nyaralás kiváló alkalom erre. Az elvált emberek többsége ugyanis, hosszú idő után képes csak lezárni előző házasságát és mindent, ami kitölti ennek a fogalmát. Nem tartom kizártnak, hogy ebben az esetben is erről van szó. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Mennyi idő alatt lehet megszabadulni a szex függőségtől?
2017. július 24., Hétfő 17:17 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktornő! A hosszú évek óta fennálló függőségemtől szabadulok meg éppen. A mai nap a nyolcadik, hogy nem maszturbáltam. Nem mondom, hogy időnként nem nehéz, de úgy érzem elég támogatást kapok a páromtól és Istentől, hogy kibírjam. A kérdésem a következő lenne: ennyi idő után jelenthető ki, hogy meggyógyultam, illetve ezen idő alatt párommal élhetünk-e nemi életet? Válaszát előre is köszönöm! Nagy Gábor

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt az oldalon. A fokozott önkielégítés iránti igény nem tekinthető pszichopatológiának, ha az életének más részét pl. szexuális együttlétek, párkapcsolat nem befolyásolja tartósan negatív irányba. Ha Önt zavarja, hogy vágyakozik az önkielégítés iránt, akkor érdemes a párjával gyakrabban szexuális életet élni, mert ezzel csökkenthető az önkielégítés iránti vágya. Ha továbbra úgy érzi, hogy az önkielégítés iránti vágya erőteljesen frusztrálja Önt, akkor érdemes lenne felkeresni egy pszichológust. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mennyi idő alatt lehet megszabadulni a szex függőségtől?
2017. július 24., Hétfő 17:13 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktornő! A hosszú évek óta fennálló függőségemtől szabadulok meg éppen. A mai nap a nyolcadik, hogy nem maszturbáltam. Nem mondom, hogy időnként nem nehéz, de úgy érzem elég támogatást kapok a páromtól és Istentől, hogy kibírjam. A kérdésem a következő lenne: ennyi idő után jelenthető ki, hogy meggyógyultam, illetve ezen idő alatt párommal élhetünk-e nemi életet? Válaszát előre is köszönöm! Nagy Gábor

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Gábor! A szexfüggőség is, mint minden más addikció, úgy alakul ki, hogy megpróbáljuk elnyomni, vagy elfelejteni a fájdalmat, gondot, problémákat, de eredhet gyermekkori élményekből, molesztálás, valamilyen szexuális trauma vagy korai pornógráfia. Az ember nem lesz egyik napról a másikra szexfüggő, ez fokozatosan alakul ki és természetesen a genetikai hajlam sem mellékes. Jó úton halad, ha sikerült 8 napig szüneteltetni, hisz ez is, mint minden függőség kezelhető, ki lehet jönni belőle, nyugodjon meg. Gyógyulásról, akkor beszélhetünk, ha már nem nyúl kényszeresen magához napi szinten, hanem örömét leli a párjával való együttlétben, akár többször is hetente és ez kielégítí mindkettőjük szexuális vágyait, álmait, fantáziáit. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Nárcisztikus személyiségvonások levetkőzése
2017. július 19., Szerda 22:48 - Bács-Kiskun

31 éves férfi vagyok, majdnem egy éve léptem kapcsolatra jelenlegi párommal, azonban már a kezdetek óta jelentkeztek nehézségek. Rendszeresen "ki akartam erőszakolni a szeretetének bizonyítékát", pl. mondja el, mit tud nekem adni, amit még nem adott másnak, vagy amikor nem voltunk együtt, akkor veszekedésig erősködtem vele, hogy beszéljünk Skype-on. Ő a saját szavaival élve "jégcsap természet", ezért sokszor visszautasította bármilyen jellegű közeledésemet, amely elutasítások engem rendkívül frusztrálnak, mint ahogy az is, ha exeivel beszélget Viber-en, és ilyenkor racionális létem ellenére nem tudok józanul viselkedni. Ezen felül sokszor nehezményezi, hogy csak magamra gondolok, nem figyelek rá kellően, nem vagyok elég empatikus, sok mindenből ego kérdést csinálok, feledékeny vagyok, és túlzottam meg akarok felelni szüleimnek. Sokat elemeztük az okokat, és jelenleg az a gyanúnk, hogy nárcisztikus személyiség vagyok. Kérdésem, hogy amennyiben ez helytálló, miként tudnám ezt legyőzni?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A leírt tüneteket valóban utalhatnak a nárcisztikus személyiség zavarra, de utalhatnak arra is, hogy a párkapcsolatuk dinamikájában történt elakadás. Én azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, aki pár alkalom után biztosabban meg tudja mondani, milyen problémával küzd Ön, vagy esteleg más ok húzódik meg a párkapcsolati probléma mögött. Pszichológus segítséget tud kérni a területileg illetékes pszichiátrián, vagy magán pszichológust is fel tud keresni. A magán pszichológusok között vannak, akik TB alapon is elérhetők. Ezt követően el lehet dönteni merre tovább, egyéni kezelés a javasolt, vagy inkább párterápia. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mit tehetek a függősség és a tétlenség érzet ellen?
2017. július 8., Szombat 19:14 - Bács-Kiskun

Kedves Pszichológus. Ferenc vagyok. Nemrég érettségiztem, most megyek majd grafikára, mellette dolgozni. Az lenne az én problémám, hogy már évek óta facebook függősséggel küzdök. De ezt csak mások gondolják annak, én mindig tagadtam ez, mint tényt, de már én is kezdem elhinni. Vannak facebookos csoportok, ahol az emberek szerepjátékokat játszhatnak. Kitalálunk egy karaktert és egy történetet és eljátsszuk azt. Mintha valaki egy regényt írna, csak ketten és online, chatben. Nem szeretnék ezzel kórházba menni. Próbáltam magam rávenni, hogy abbahagyjam, de nem ment. Ha elmegyek itthonról vagy lekötöm magam mással, akkor jó, de ha nincs mit tenni a ház körül, boltba nem kell menni, akkor megint elfog az a tétlenség, üresség érzet és megint leülök és írok. Reggeltől estig. Ha 10-kor kelek, éjfélig biztos írok, ha éppen nem jön közbe valami. Egyszerűen ha nincs mit tenni itthon és nem ülhetek le írni rossz a közérzetem, tétlen vagyok és ideges, szomorú, egyszóval minden bajom van. A családom nem egyszer szóvá tette már. Anya és mama sokszor veszekedtek velem és fenyegetőztek, hogy kikötik a netet vagy elveszik az eszközöm. A jegyeimre nem egyszer kihatott a "függősségem". Nincsenek igazán barátaim, akikkel elmehetnék vagy átjönne kicsit. A szüleimmel, nagyszüleimmel nem járunk el. Nem igazán tudom mi lehet az oka. Én meg vagyok elégedve az életemmel, azaz én ezt úgy érzem. Nem akarok rajta változtatni sem. Nem azért játszok szerepeket, hanem mert jó. De érzem, hogy ez megmérgezi az életem... Kérem adjon tanácsot nekem ezzel kapcsolatban, hogy ne kelljen elvonóra vagy valami egyéb kórházi dologra mennem. Köszönettel, Ferenc.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Ferenc! A facebook függőség, mint minden más függőség fokozatosan alakul ki, kezdetben csak rövidebb ideig, aztán egyre hosszabb ideig köt le, majd következik a végső stádium, mikor is az egyén számára megszűnik létezni a számítógépen kívüli világ. Ha nem szeretné elérni ezt a szintet, akkor bizony nagyon gyorsan változtatni kell. A szerepjátékok enyhítik a depressziót, feldobják a közérzetet, kiszínezik a szürkeséget, adnak egy bizonyos fokú szabadságot, hogy azok lehessünk, amik, vagy akik szeretnénk, viszont nem szabad hagyni, hogy átvegyék az uralmat, egészséges korlátok között kell tartani őket, a kényszeres, kontrollvesztett állapot elkerülése érdekében. Természetesen, nagyon nehéz manapság korlátozni az internetezésre szánt időt, mert munkánkhoz, tanuláshoz és ügyeink intézéséhez egyaránt szükséges, viszont napi rendszerességgel elkülöníthet rá egy kis időt, uzsonna vagy tízorai közben, esetleg vacsora után, nem számít, csak ne térjen el ettől. Egy idő után, ha úgy látja, jobban is el tudna szakadni, próbálja meg egy napig, vagy pár napig nem megnyitni az app-ot. Meglepődik, hogy nem is olyan nehéz. Vannak barátai? Hívja, keresse őket, szervezzenek közös programokat, egy jó társaság sokszor a leghatékonyabb terápia. Alternatív életlehetőségek kipróbálása is eredményes lehet, akár sport vagy kreatív területen. Ha nem sikerülne önerőből kimászni ebből az ártalmas rutinból, mindenképp forduljon szakemberhez, a kognitív terápia ugyanis segítséget nyújt a hibás és torzított gondolkodási folyamatok felismerésében és megváltoztatásában. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Szellemtől való félelem?
2017. június 7., Szerda 19:53 - Bács-Kiskun

Én 14 éves vagyok és félek este a sötétben lenni és a szellemektől is,vagyis hiszek bennükk és félek tőlük. Annó történt velem olyan 4 évesen hogy a falhoz értem és a kezem árnyéka a falba húzott erősen befele de én erősen visszahúztam a kezem és abbamaradt ez a jelenség.Előre is köszönöm a választ a segítsèget.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves István! Félelmeink mögött általában kellemetlen események, feldolgozatlan történések állnak, olyan emlékek, amik belülről marcangolnak, még akkor is, ha azt hisszük elfelejtettük. Ezek tudat alatti szinten stagnálnak és nem is tudunk róluk. A pszichénk védekezési stratégiaként ide raktározza. Nehéz így megfejteni, hogy igazából miért retteg a sötétségtől illetve a szellemektől, én arra gyanakszom, hogy kisgyermekként egyedül maradhatott hosszabb ideig a sötétben, vagy ijesztgették, vagy összemosódtak a valós események az irreális, képzeletbeli helyzetekkel (gyermekkorban ez ugye gyakori jelenség), amik szorongást és félelmet váltanak ki. Az is tény, hogy egy-egy hátborzongató kép vagy film után képesek vagyunk hinni a szellemekben, paranormális dolgokban. Ezek feldogozása sem megy mindig könnyen. Van akinek sikerül és van akinek, nem. Az esetek többségében nem is tudni mi a feszengés, iszony illetve a pánik konkrét oka, ezért sokszor csak hipnózissal lehet felszínre hozni a tudat alatt lappangó emlékeket, amiket már elfelejtettünk. A félelem jelentősen csökkenthető egy éjszakára égve hagyott, kellemes, nyugtató színű éjjeli lámpával. Próbálja meg. Amennyiben tartósan fennmarad félelme és zavarja a mindennapi élet normális menetét, feltétlen keressen meg egy szakembert. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:37 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. A hangulatom is rossz mostanában, és az étvágyam sem olyan mint volt. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:30 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:25 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 28., Vasárnap 21:24 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:12 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:06 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Fizikai gyermeki kötődés egyedülálló anyához
2017. május 4., Csütörtök 12:26 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 32 éves egyedülálló nő vagyok, van egy 14 éves fiam, nyolcadik osztályos tanuló. Tulajdonképpen születése óta egyedül nevelem, így szorosabb a kapcsolatunk, mint egy rendes családban, de semmi kirívó rendellenes dologra ne gondoljon. A problémám a következő: még mindig fogja a kezemet az utcán. Ill. nem probléma, mert én nem bánom, jól esik, de azt látom, hogy ekkora és ennyi idős gyerek már nem teszi ezt. Valójában, ha kívülálló lát bennünket, mérete és viselkedése alapján a páromnak is nézhető (180 cm magas, fess, sportos fiatalember). Ugyanez vonatkozik arra is, hogy utcán ölelkezünk (pl. buszra várva). Egyik sem zavar, de tudom, hogy nem helyes már. Ezek szerint őt sem zavarja. Nem szeretném, ha elutasításomra, azt hinné, hogy le akarom rázni, kellemetlen a közelsége, szégyellem vagy nem igénylem a szeretnek ezt a formájú kimutatását tőle. Ami szerintem még idetartozó, a helyzethez fontos információ, hogy enyhén mozgássérült (bal lábát húzza). Emiatt kisebb korában ragaszkodtam hozzá, hogy fogja a kezemet, mert könnyen elesett. Mit tehetnék, hogy ne érezze magát eltaszítva az elutasításomra? Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom? Ebben kérném ki a tanácsát, véleményét. Köszönettel!

A választ Bárány Nikoletta küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Tisztelt Kérdező! Köszönöm, hogy feltette kérdését az onlinepszichologia.hu oldalon. Érthető, hogy szoros a kapcsolat Ön és gyermeke között, hiszen amikor egy édesanya egyedül neveli gyermekét, gyakran erősebb kötődés alakul ki a szülő és gyermeke között, hiszen a mindennapi nehézségek közepette kizárólag az egyik szülőjére támaszkodhat, tőle kapja meg mindazt, amire szüksége van. Levelében említette, hogy fia kisebb korában könnyen elesett, ezért ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kezét, amely tény, hogy kapaszkodhat az édesanyjába, bizonyára nagy biztonságot jelentett számára és a biztonságot jelentő támasztékot nem könnyű elengedni. A múlt idő használata alapján úgy tűnik számomra, hogy jelenleg fizikálisan már nincs szüksége a támaszra, azaz elengedhetné a kezét, mégis hezitál, hogy vajon jó döntés-e, pontosan úgy fogalmazott, hogy "Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom?" Kérdését olvasva az merült fel bennem, hogy vajon miért érzi úgy, hogy elutasításként élné meg a fia, ha elengedné a kezét? A fia mindig a gyermeke marad, azonban fia 14 évesen már belépett a serdülőkorba, azaz abba az életkorba lépett, amikor előbb-utóbb érzelmileg is el kell engednie édesanyját, ami sem neki, sem Önnek, az édesanyjának nem egyszerű feladat... azonban ahhoz, hogy képes legyen majd párkapcsolatot kialakítani, ahhoz szükséges elengednie az édesanyját és amint írta fess, sportos fiatalember... Úgy gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, azonban célszerű lehet körbejárni, hogy vajon miért gondolja azt, hogy amennyiben nem fogja fia kezét, illetve nem ölelkeznek az utcán, akkor azt elutasításként és eltaszításként élné meg gyermeke. Amennyiben megerősíti gyermekében azt, hogy annak ellenére, hogy nem fogja a kezét, hiszen már semmi szüksége rá illetve nem ölelkezik vele az utcán, mert ő már abban az életkorban van, hogy hamarosan egy lánnyal fog ölelkezni, attól még ugyanolyan fontos személy az Ön számára és mindig mellette marad, és mindezt úgy tudja mondani, hogy bízik a gyermekében és valóban nyugodt szívvel el tudja engedni a fia kezét, akkor vélhetően nem éli meg elutasításként, hiszen az őszinte, teherbíró és hiteles kapcsolat megmarad, csak egy kicsit átalakul.
kép: Bárány Nikoletta
Bárány Nikoletta

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:53 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:29 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Hogyan segíthet a család egy lelkileg is bezárkózott emberen?
2017. április 28., Péntek 16:36 - Bács-Kiskun

Nem tudom jó helyre írok-e, ha nem kérem segítsen abban hova fordulhatunk! A családban van egy testvérünk, aki egyedül maradt abban a lakásban ahol szüleivel lakott. Az apa két éve halt meg, nagyon rossz viszonyban voltak. sajnos mára velünk sem tartja a kapcsolatot, nem dolgozik, nincs munkahelye, látjuk rajta, hogy bezárkózott, nem szívesen enged be bennünket, kerüli a kapcsolatot a külvilággal. Testsúlya kb 50 kg vagy annyi sem, magában beszél, állandóan a kezét mossa már kiszáradt a bőre. most meg szemetet gyűjt a lakásban. már tele szeméttel minden, mindig mondja neki sok dolga van nem ér rá, munkát keres de nem veszik fel. nincs barátja nem is volt, az apja nagyon szigorúan nevelte őt is és bennünket is. Én és húgom nevelt gyerekei vagyunk. szóval a kérdésem az mit tehet a család ha látjuk hogy orvoshoz kellene mennie de nem megy. Egyszer már a háziorvos beutalta a pszichológiára de nem ment el, összetépte a papirt. Az édestestvérével sem jó a kapcsolata, ha ő nem keresi akkor sosem hívja fel vagy megy fel hozzá. Szeretnénk vele beszélni, segíteni neki de mindent elutasít. Várom válaszát! Köszönettel

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A leírt tünetek alapján a testvérénke egyfajta személyiség zavara lehet. Ezt a legeredményesebben pszichiátrián lehet kezelni, fontos, hogy ide a betegek önként mennek be, kényszergyógykezelésre csak, akkor lehet ítélni valakit, ha ön, vagy közveszélyes. A leírtak alapján ez nem állfent, ezért próbálják vele megbeszélni, hogy mindenképpen ajánlatos lenne egy pszichiátriai osztályra befeküdnie, ebben kérhetik a háziorvos segítségét is, kérjék meg, hogy ő is beszéljen vele. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mit tehetnék?
2017. április 13., Csütörtök 12:11 - Bács-Kiskun

Jó napot,olyan problémám van,hogy 16 éve vagyok kapcsolatban.Most 33 éves vagyok.Nem igazán működik pár éve a kapcsolat,én szeretnék kiszállni belőle,mert már csak megszokás,kb.egy éve el is hagytam a páromat,de visszakönyörögte magát,érzelmileg zsarolt,hogy öngyilkos lesz,mert így már nincs értelme az életének,megsajnáltam,visszamentem,de nem változik semmi.Az a baj,hogy ő annyira hozzászokott,hogy én mindent megcsinálok,hogy sajnos én is úgy gondolom,hogy képtelen az önálló életre,és nem is akar talpraállni.Most megint elköltöztem,és megint csak ezt hajtaja,hogy akkor semminek nincs értelme.Nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot már,de ő ezt nem tudja elfogadni.Szeretem,de mint egy testvért,és nem bírnám ki,hogy esetleg kárt tegyen magában.Mindenki azt mondja,hogy ne sajnáljam,mert felnőtt ember,és mert így sosem lesz vége,ha mindig beszélek vele,de nem tudom ez jó ötlet e?Kérem,ha tudnak erre valami tanácsot adni,hogy ilyenkor mi a jó döntés,azt nagyon megköszönném.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdést az oldalon. A leírtak alapján én az gondolom, hogy mindkettőjüknek az lehetne legjobb megoldás, ha teljesen külön mennének. Tudom, hogy nehéz, illetve sajnálja a korábbi párját, de egy ilyen típusú kapcsolatban mindaketten komolyan sérülhetnek lelki értelemben. Ezért próbálja elmagyarázni, a párjának hogy „vissza kellene térnie” az önálló életre, ahol saját magáról gondoskodik. Ezt a folyamatot hatékonyan tudná támogatni, ha korábbi párja felkeresne egy pszichológust. Önnek azt tanácsolnám, hogy fokozatosan kezdje el csökkentetni vele kommunikációt, illetve ahogy halad a párja terápián neki is egyre kevesebb igénye lesz erre. Később, érdemes lenne egy hosszabb ideikg teljesen meg is szakítani a kettejük közötti kommunikációt. Szerintem ebben egy pszichológus sokat tudna Önnek segíteni, ezért érdemes lenne felkeresnie egy szakembert. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kérdezzen Pszichológusainktól
2017. március 19., Vasárnap 10:20 - Bács-Kiskun

Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!

A választ Velez Csaba küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kérdezzen Pszichológusainktól Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!
kép: Velez Csaba
Velez Csaba

Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK