=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Amikor a közösség pusztít: a zavargások nyomában
Koncz-Kanyó Gabriella
Koncz-Kanyó Gabriella
- 2017. 03. 17. 12:46

Zavargások.jpg

Pár napra kifordult itt magából az ország, a létező összes híroldalon és tévécsatornán ezzel foglalkoznak. És az információközlés mellett, a legfontosabb kérdésük az, hogy miért?

Sok szociálpszichológus, kriminológus válaszolta meg a kérdést, más szemszögből megközelítve. Ebből következik most egy válogatás, hogy körbejárjuk, mi is történt – illetve történik. A zavargásban résztvevő emberek viselkedését egyértelműen a közösségi média katalizálta, az Egyesült Királyságban ez az első ilyen nagy, egész országra kiterjedt lázadássorozat, amely főként az interneten szerveződött.


Olvashattak már a közösségi oldalak előnyeiről, igen, ez pontosan a hátránya. Már az utóbbi időben elég népszerűek voltak az ún. „flashmob”-ok, de többnyire ezt pozitív értelemben használták. Arra utal a kifejezés, hogy néhány ember egy adott helyen hirtelen létrehoz valami furcsa, és sokszor akár értelmetlen dolgot (ez nem minden esetben igaz, mert több ilyen esküvőről is olvasni), majd amikor végeztek, mindenki megy a maga útjára, mintha semmi sem történt volna (további információ: itt).

Több szakember is egyetért abban, hogy a mostani zavargások alapját a Twitteren és BBM-en (BlackBerry Messenger) szerveződő flashmobok szolgáltatták, azonban ez elszabadult. A hasonló szociális helyzetben, életkorban, élethelyzetben lévő emberek könnyen azonosulnak egymással, és csoporttá válhatnak. Az egymással való kommunikácót nyilván megkönnyíti a webes felület, így sokkal gyorsabban tudnak bármit is szervezni, kivitelezni. Ezért is jöhetett létre az a jelenség, hogy szinte egyik pillanatról a másikra jelentek meg a hírekben a lángokban álló épületek, vagy a felgyújtott autók.

Egy másik fontos szempont, amit érdemes megvizsgálni a tömeg lélektana. Az közismert, hogy egy nagyobb tömegben – jelen esetben a zavargások esetén – az egyének elveszítik a saját identitásukat, és a kollektív érdek lesz a fontos. Van azonban egy kulcsfontosságú pont, méghozzá az, hogy mikortól beszélünk igazán tömegről. A mostani események kapcsán ezt a pontot nagyon könnyen meghatározták. A zavargó tömegek felépítése általában úgy néz ki, hogy van néhány szervező, vagy vezető, és vannak, akik csak hozzájuk csapódtak, igazán nem is azonosulnak teljes mértékben a célokkal.

Ekkor szembetalálkoznak a rendőrökkel. Ez az a pont, ami után már teljes egységet képeznek, hiszen valamilyen másik csoport ellen kell közösen fellépni. Gyakorlatilag a rendőrség beavatkozása tovább erősítette a lázadókat.De akkor mégis, mit tehettek volna? Az elemzők szerint elsősorban az a gond, hogy a résztvevők (és még sokan mások, sajnos) nem tekintik a rendőrséget törvényes szervnek, nem tulajdonítanak neki hatalmat. Így könnyen szembeszállnak velük. Ez változhat, ha a rendőrök más taktikát alkalmaznak – mindenki egy adott egyenruhában van, körülzárják a tüntetőket, és az ártalmatlanokat elengedik, a vezetőket pedig előállítják.

A zűrzavart kihasználva pedig megjelennek a fosztogatók. Őket inkább az anyagi haszon érdekli, jóformán nem is vesznek részt a zavargásokban. Többnyire fiatalok (a nyári szünetnek köszönhetően nagy számban vannak) és a határaikat próbálgatják. Ez szó szerint értelmezve azt jelenti, hogy amit a felnőttek tiltanak nekik, mert erkölcsileg helytelen cselekedet, aminek következményei lesznek, azt kipróbálják, és azt látják, hogy nem történik semmi. És ez tovább bíztatja őket.

A zavargások kialakulásának a hátterében társadalmi feszültségek is állnak. A gazdasági helyzet bár nem rossz, de a kormány több fronton is megszorításokat vezetett be, ami a kényelemhez szokott brit lakosságnak sokkoló, és nem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ezzel ellentétben a szociális háló, és a támogatási rendszer nagyon erős, de nem motivál. Sokan látják kilátástalannak a helyzetüket, és sokan ebből fiatalok. Csalódtak, és ezért rombolnak, törnek, zúznak, így fejezik ki azt az életérzést, ami az ő rétegük sajátja.

Utózöngék

A zavargásoknak úgy tűnik vége. A „takarításban” viszont egy nagyon pozitív közösségi tendencia figyelhető meg, már-már tökéletesen ellensúlyozva az előző napok történéseit. A takarítás is a Twitteren szerveződik, és ki-ki felveszi a gumicsizmáját, fog egy seprűt – ami lassan  az ellenállás szimbóluma lesz. Amikor London polgármestere Boris Johnson kiment megnézni a pusztítás mértékét, az ott lévő tömeg azt kiáltozta, hogy „hol van a seprűd?”, majd nem sokkal később a kezébe is nyomtak egyet. Ő pedig a magasba emelte azt, és ezt a tettét nagy üdvrivalgás követte. Ez volt a visszavágás szimbóluma.

A közösség összefogott a jó érdekében, aki teheti, vagy tehette segít. A zavargások sokakban azt az érzést kelthették, hogy nincs segítség, nincs megoldás, a romok eltakarítása pedig inkább a közösség pozitív erejét mutatja. Egy amerikai azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy van ebben valami nagyon brit, ahogy a zavargások után fogják, és elkezdenek együtt takarítani. És ez jó. Pár nap alatt a riadalomból összefogás lett.



Források:
www.bbc.co.uk
www.bbc.co.uk
www.newscientist.com
mindhacks.com

 

A blogbejegyzést Koncz-Kanyó Gabriella pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK